Karácson Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Karácson Imre
Életrajzi adatok
Születési név Karácson Imre
Született 1863. február 19.
Torna
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1911. május 2. (48 évesen)
Konstantinápoly
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Karácson Imre (Torna, 1863. február 19.Konstantinápoly, 1911. május 2.) teológiai doktor, tanítóképző intézet igazgató, történész, orientalista, katolikus pap.

Élete[szerkesztés]

A középiskolákat Veszprémben, Sopronban és Győrött végezte. Mint győrmegyei növendékpapot a teológiai tanulmányokra püspöke a budapesti egyetemre küldötte. Ugyanott hallgatta a neveléstudományi előadásokat is. Egyetemi tanulókorában előszeretettel tanulta a keleti nyelveket, különösen az arab és török nyelvet. 1885. július 6-án áldozópappá szenteltetett föl Győrött és másfél évig segédlelkész volt Gyömrőn, azután pedig a győri kisebb seminariumban tanulmányi felügyelő lett. 1888-ban a budapesti egyetemen teológiai doktori oklevelet nyert. 1889-ben lett a győri királyi katholikus tanítóképző tanára s 1891 óta ugyanannak igazgatója. A keleti nyelvek elsajátítása végett két ízben nagyobb utazást tett a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában, különösen több időt töltött Konstantinápolyban, hol 1911-ben elhunyt.

Cikkei a M. Nyelvőrben (1884-85. Tájszók és szólásmódok): a Kath. Hetilapban (1885. Boistwain, tört. elb. francziából); a M. Sionban (1887. Az összehasonlító vallástudomány jelen állása és eddig elért eredményei); a Győri Hirlapban (1890. Magyar történelem a török íróknál, számos útleírás, franczia s török fordítások sat.); a Kath. Szemlében (1890. Darboy érsek végnapjai, Janus Pannonius élete s művei, 1894. A mohácsi mező, Nigjar Khanum, imádság ford. 1895. Szinaszi effendi Divanjából és meséiből ford.) a Hadtörténelmi Közleményekben (I. Rákóczi György 1636. háborúja. Naima török író művéből fordítva); a Hittudományi folyóiratban (1890. A házasság gyökeres érvényesítésének jogalapja, A titokfegyelem az ősegyházban sat.); a győrvidéki tanítóegylet Értesítőjében (A keletről és a kelet iskoláiról c. felolvasása); írt még a Borromaeusba (egyházi beszédek) és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa.

Munkái[szerkesztés]

  1. A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok és azoknak a külföldi zsinatokhoz viszonya, Győr, 1888, (Ism. Kath. Szemle, Századok 838. 1.)
  2. III. Károly háborúja a törökökkel 1737-39. Budapest, 1892, In: Sakir bej és Subbi török történetírók könyvének e háborúra vontkozó fejezetei, (Törökből ford. Különny, a Hadtörténelmi közleményekből)
  3. A muhamedanizmus és a kereszténység, Bp., 1892
  4. Két török diplomata Magyarországról a XVIII. században, Bp., 1894, (Sz. István-társulat kiadványai 3.)
  5. Szent Imre herczeg, Élet és jellemrajz Függelékül a Szent Imréről szóló régi hymnusok. Győr, 1894
  6. Szent László király, Győr, 1895
  7. Török levéltárak (Századok, 1907)
  8. A Rákóczi-emigráczió török okmányai (Bp., 1911) Online
  9. Török–magyar oklevéltár; hagyatékából kiadta Thallóczy Lajos, Krcsmárik János és Szekfű Gyula, (Bp., 1914).
  10. Török történetírók III., Szekfű Gyulával (Bp., 1916)

Források[szerkesztés]