Kanyó Sándor
| Kanyó Sándor | |
| Született | 1932. március 4. Kecel |
| Elhunyt | 2016. október 9. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Kanyó Sándor (Kecel, 1932. március 4. – Budapest, 2016. október 9.[forrás?]) magyar fizikus, csillagász.
Életrajz[szerkesztés]
Az országos matematikai verseny nyerteseként felvételi nélkül jutott be a csongrádi Szent Imre gimnáziumba. Később Baján folytatta a III. Béla Gimnáziumban, majd a Kecskeméti Katona József gimnáziumban fejezte be a középiskolai tanulmányait. Itt érettségizett 1952-ben. Az ELTE Természettudományi karán fizikusként szerzett diplomát 1957-ben. A BME-n az MTA Elméleti fizikai kutatócsoportjában (Gombás tanszék) kezdte pályafutását. 1959-től 1992-ig az MTA Csillagvizsgáló Intézetének munkatársa, majd főmunkatársa és osztályvezetője. Nyugdíjazása után még évekig tudományos tanácsadóként dolgozott az intézetben. 2016. október 9.-én családja körében hunyt el Budapesten.
Felesége Málnás Marián, fia Kanyó Péter.
Tudományos munkássága[szerkesztés]
Kezdettől fogva az RR Lyrae típusú változócsillagok egy különösen érdekes típusával foglalkozott, amelyek fényváltozása periodikus, de maga a periódus is periodikusan ingadozik. Ezt az úgynevezett Blazsko-effektust a magyar csillagászok folyamatosan, évtizedekig nagy erővel kutatták, mivel a jelenség oka ismeretlen, ugyanakkor vizsgálatához nincs szükség óriástávcsövekre, csak kitartó munkára. 1971-ben az RV UMa, 1972-ben az SZ Hyd és az RV UMa megfigyelését végezte részben a svábhegyi távcsövekkel, részben a szicíliai Etna hegy oldalán lévő olasz csillagvizsgálóban. 1974-ben az RV Capricornii különlegesen hosszú periódusú változócsillagot vizsgálta. Ebben az évben védte meg kandidátusi disszertációját szintén az RR Lyrae csillagok Blazsko-effektusáról. Később foglalkozott az RV Cap, illetve az RN Sepentis fényváltozásával is. Eredményeit az MTA Csillagvizsgáló Intézetének Közleményeiben publikálta, valamint Magyarországon és külföldön is szakmai előadásokban ismertette. Később, az 1980-as években foglalkozott az RS Bootis fényváltozásaival is.
Az Akadémiai Kiadó 1988-ban adta ki Tittel Pálról, egy XIX. századi magyar csillagászról, …csillagkoronák éjféli barátja. Tittel Pál élete és működése címmel Vargha Domokosnéval közösen írt könyvét.[1]
A hetvenes években megbízott előadó volt az ELTE Csillagászati Tanszékén. 1977-től a TIT Országos Csillagászati és Űrkutatási Választmányának titkára. Tagja volt az MTA Csillagászati Bizottságának is.
Emlékezete[szerkesztés]
Nevét viseli az 567010 Kanyósándor kisbolygó.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vargha Domokosné–Kanyó Sándor: …csillagkoronák éjféli barátja Moly.hu
- ↑ (2023. február 27.) WGSBN Bulletin 3, #3 (angol nyelven) (PDF) 3 (3), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
Források[szerkesztés]
- A magyar csillagászati kutatás a II. világháború után Magyarország a XX. században
- A Pécsi Planetárium és csillagvizsgáló bibliográfiája csillagaszat.hu, 2005. március 18.
