Kanadai hemlokfenyő

Kanadai hemlokfenyő
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Hemlokfenyő (Tsuga);
Faj:	Kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis); (L.) Carrière
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kanadai hemlokfenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai hemlokfenyő témájú médiaállományokat és Kanadai hemlokfenyő témájú kategóriát.

A kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis) a fenyőfélék családjába tartozó hemlokfenyő (Tsuga) nemzetség egyik legismertebb faja.

Származása, elterjedése

Észak-Amerika keleti részén honos (Ontariótól Alabamáig). Pennsylvania állam jelképe.

Megjelenése, felépítése

Eredeti termőhelyén kb. 30 m magasra nő, de Európában elmarad ettől. Törzse nem ágazik el. Széles, szabálytalan alakú koronája meglehetősen eltér a többi fenyőféléétől, mivel fiatal ágai hosszan lecsüngenek.

Kérge barna, pikkelyes, mélyen barázdált, különösen idősebb korában. Ágai sárgásbarnák, sűrűn molyhosak.

1,5–2 cm hosszú, lapított tűi átellenesen állnak. Fonákuk a két sor gázcserenyílástól kékeszöld, a színük fényeszöld vagy sárgászöld. 1,5-2,5 cm hosszú tobozai oválisak.

Életmódja, termőhelye

Természetes élőhelyének északi részén a tengerszinten él, enyhébb éghajlaton 600–1800 m magasan. Sziklás gerinceken, domboldalakon, nedves talajokon található meg, ahol az évi átlagos csapadék 740–1270 mm.

Párás, hűvös, csapadékos környezetet igényel (Józsa). Kedveli a félárnyékot és tolerálja a teljes árnyékot is, de fényigénye életkorával nő. Az erős szelektől védeni kell, de koronája még ettől sem lesz kúpos. Az enyhén savanyú, tápdús, jó vízelvezető talajt meghálálja. A téli sózásra érzékeny. A városi körülményeket és a szárazságot, aszályt rosszul tűri.^[1]

Tobozai tömegesen jelennek meg; a Kárpát-medencében is bőségesen terem (Józsa).

Felhasználása

Régóta kedvelt dísznövény. Olyan helyekre is ültethető, ahol más fenyőféléknek túl kevés a fény.

Fajták

Több mint 300 fajtáját nemesítették kertekbe, sok közülük törpe és cserje. Néhány ezek közül:^[1]^[2]

'Aurea' – Sárgás tűlevelekkel.^[3]
'Beehive' – Kis törpe: 1 m magasra és 1,5 m szélesre nő;
'Bennett' – Kis törpe.
'Cole's Prostrate' – Talajtakaró, lassan 30 cm magasságot ér el.
'Fremdii'^[3]
'Jeddeloh' (Jedelo) – Törpe, domború törzsű, gyakori fajta.^[4] Ágai spirálisan állnak; alakja kissé csavarodott félgömb (Józsa).
'Macrophylla' – Az alapfajnál nagyobb levelű.^[3]
'Microphylla' – Az alapfajnál kisebb levelű.^[3]
'Pendula'
'Sargentii' – népszerű kúszó fajta, 3 m magasra és mintegy 6 m szélesre nő;
'Taxifolia' – a tiszafa tűire emlékeztető tűkkel.^[3]

Jegyzetek

1 2 "Tsuga canadensis". UConn Plant Database. University of Connecticut. 2013. szeptember 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 19.
↑ Welch, H., & Haddow, G. (1993). The World Checklist of Conifers. Landsman's. ISBN 0-900513-09-8.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
1 2 3 4 5 John
↑ "Tsuga canadensis 'Jeddeloh' AGM". Royal Horticultural Society. Hozzáférés: 2013. február 14.^{[halott link]}

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tsuga canadensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

IUCN Red List:Eastern Hemlock
Nico Vermeulen: Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó. 2005. 274–275. o. ISBN 963 9546 50 X
↑ John: Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 116. o. ISBN 978-963-09-6602-3
Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 205–208. old.

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[UConn-1] 1 2 "Tsuga canadensis". UConn Plant Database. University of Connecticut. 2013. szeptember 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 19.

[2] Welch, H., & Haddow, G. (1993). The World Checklist of Conifers. Landsman's. ISBN 0-900513-09-8.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[John_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] 1 2 3 4 5 John

[rhs-4] "Tsuga canadensis 'Jeddeloh' AGM". Royal Horticultural Society. Hozzáférés: 2013. február 14.^{[halott link]}

[1]

[2]

[3]

[4]