Kanadai Nemzeti Könyvtár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kanadai Nemzeti Könyvtár
Library and Archives Canada (LAC)
Bibliothèque et Archives Canada
Library and Archives Canada.JPG
Hely  Kanada, Ottawa
Építési adatok
Megnyitás 2004
Hasznosítása
Elhelyezkedése
Kanadai Nemzeti Könyvtár (Kanada)
Kanadai Nemzeti Könyvtár
Kanadai Nemzeti Könyvtár
Pozíció Kanada térképén
é. sz. 45° 25′ 11″, ny. h. 75° 42′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 11″, ny. h. 75° 42′ 28″
Kanadai Nemzeti Könyvtár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai Nemzeti Könyvtár témájú médiaállományokat.

A Kanadai Nemzeti Könyvtár szövetségi intézmény, melynek célja a kanadai dokumentumörökség beszerzése, a meglévőkének pedig a megőrzése és elérhetővé tétele.

Története[szerkesztés]

Az 1872-ben megalapított Dominion Archives 1912-ben autonómmá vált és a Public Archives of Canada (Kanadai Közlevéltár) nevet vette fel, majd 1987-ben ismét átnevezték, ekkor a National Archives of Canada (Kanadai Nemzeti Archívum) nevet kapta. Az 1953-ban alapított National Library of Canada-val (Kanadai Nemzeti Könyvtár) 2004-ben egyesült és a Library and Archives Canada nevet vette fel.

A szervezet által vállalt feladatok

  • a kanadai dokumentumörökség megőrzése a jelen és jövő kor generációi számára
  • mindenki számára elérhető tudásforrás, mely hozzájárul Kanada kulturális, gazdasági és szociális fejlődéséhez
  • a dokumentumok megszerzésében, megőrzésében és szintézisében könnyíti meg a résztvevő felek együttműködését
  • a kanadai kormány örök emlékeként szolgál

Gyűjtemény[szerkesztés]

  • 20 millió könyv, folyóirat, újság, mikrofilm, irodalmi szöveg és kormány által kiadott dokumentumok
  • 167 000 folyóméter kormányi és egyéni szövegfelvétel
  • 3 millió terv, térkép és tervrajz
  • 24 millió kép
  • 350 000 óra film
  • 425 000 műalkotás, mely magába foglal különböző festményeket, rajzokat, vízfestményeket, plakátokat, nyomtatványokat, érméket és karikatúrákat
  • 547 000 zenével kapcsolatos tétel
  • 1 milliárd megabyte-nál is több digitalizált tartalom

A digitalizált tartalmak közé főleg könyvgyűjtemények, népszámlálás adatok és egyetemi szakdolgozatok tartoznak. De még így is nagy része a tartalomnak csak fizikai formában elérhető.

A gyűjteménybe tartozik

  • a Constitution Act, 1982, melyet II. Erzsébet brit királynő írt alá, bár több esőcseppnyomot tartalmaz, teljes mértékben olvasható
  • a Constitution Act, 1867, melyen Kanada első miniszterelnöke, John A. Macdonald is szerkesztési változtatásokat eszközölt
  • a gyűjtemény legrégebbi könyve a De antiquitate Judaica: De bello Judaico, melyet Iosephus Flavius történész írt az első évszázadban és 1470-ben nyomtatták ki
  • a Glenn Gould világhírű zongoraművész által előadásokon és felvételeken használt szék

Felszereltség[szerkesztés]

Preservation Centre

A könyvtárnak és levéltárnak otthont adó épületet 1967. június 20-án nyitották meg. Itt elérhetőek a nem digitalizált könyvek az olvasók számára. Azonban az épület által betöltött funkció fontossága csökkenő tendenciát mutat, mivel adminisztrációs iroda Gatineau-ben is található, országszerte pedig több megőrző és tároló központ van a szövetségi dokumentumok számára.

A Preservation Centre (Megörzési Központ) 1997-ben nyílt meg Gatineau-ben van, úgy tervezték, hogy hosszú ideig itt lehessen tárolni több értékes kanadai gyűjteményt. Az épületben 48 klimatizált helyiségben őrzik a dokumentumokat, illetve több laboratórium is található itt, ahol előkészítik és ellenőrzik a tételeket.

A Nitrate Film Preservation Facility Shirleys Bay-ben található, itt őrzik a cellulóz-nitrát filmeket, összesen 5575 tételt, melyek még 1912 körül jöttek létre, köztük az első kanadai mozgóképeket és negatívokat. Mivel az anyag, amikre a filmeket felvették, nagyon érzékeny, pontos hőmérsékletprogramot igényel a hibátlan fennmaradás érdekében.

Modernizálás és költségvetés csökkentés[szerkesztés]

A 2006-ban kiadott LAC Directions for Change öt kulcsfontosságú irányt ad meg, amelyek által az intézmény céljait meg lehet határozni

  • egy újszerű tudástár
  • valódi nemzeti intézmény
  • másokkal való együttműködés Kanada örökségeiért
  • elsődleges tudásforrás
  • alapvető fontosságú intézmény a közigazgatás számára

A modernizálási elvek alapján a könyvtárnak át kell változnia egy olyan intézménnyé, amely nem csak fizikai értelemben vett dokumentumokat tud az érdeklődők számára biztosítani, hanem a dokumentumok digitalizált formáját, amely által hosszú ideig megőrizhető az itt tárolt információ.

2012-ben a kanadai kormány 9,6 millió $ támogatást vont meg a könyvtártól, melynek következtében nagyjából négyszáz munkást figyelmeztettek arra, hogy a döntés hatással lehet az ők munkájukra is, kilátásba helyezték azt is, hogy a munkájuk megszűnhet. Az intézmény vezetői végül kihirdették, hogy a döntést követő három évben az 1100 munkásnak nagyjából a 20%-át el fogják bocsájtani. Az állami döntést követően egy 23 oldalas új tervet adtak ki, ami a munkások elbocsájtásáról szóló döntést mellett a főbb követendő irányelveket is tartalmazta, többek között azt is, hogy csupán az szóvivők nyilatkozhatnak a kialakult helyzetről, az alkalmazottakat pedig figyelmeztették arra, hogy ne osszák meg egyéni meglátásukat a közösségi oldalakon keresztül, sem pedig televíziós interjúkban a kialakult helyzetről.

Már az állami döntés előtti időszakban a vezérigazgatók döntését több kritika érte. 2011-ben a Canadian Association of University Teachers (Kanadai Egyetemi Tanárok Egyesülete) meghirdette a Save Library & Archives Canada kampányt. 2012 május 2-án a Canadian Library Association (Kanadai Könyvtárak Egyesülete) aggodalmát fejezte ki az állami támogatás csökkentésével kapcsolatban, mely nem csak a nemzeti könyvtárat érinti, hanem az ország több másik könyvtárát is. Május 31-én az Association of Canadian Archivists (Kanadai Levéltárosok Egyesülete) visszavonulását jelezte a Pan-Canadian Documentary Heritage Network programból. Ezen év augusztusában a Bibliographical Society of Canada (Kanada Könyvészeti Társasága) a parlament minden tagjának levelet küldött, melyben arra kérte őket, biztosítsák azt, hogy a támogatáscsökkentés nem lesz hatással a könyvtár jogszabályára. A szervezetek kritikája mellett sokan magánemberként vagy tudósként is megkérdőjelezték az új változatok célját és értelmét. Ennek következtében az akkori vezérigazgató lemondott, helyette 2014-ben új főlevéltárost és főkönyvtárost neveztek ki, ezen funkciókat Guy Berthiaume tölti be. A kulturális örökségekkel foglalkozó minisztériumi vezető szerint az új könyvtárvezető mandátuma alatt elsődleges cél lesz a tartalmak digitalizálása.

Főkönyvtárosok és főlevéltárosok[szerkesztés]

Főkönyvtárosok és főlevéltárosok[szerkesztés]

  • Guy Berthiaume (2014)
  • Daniel J. Caron (2009–2013)
  • 2004–2009 Ian E. Wilson (2004-2009)

Főkönyvtárosok a Nemzeti Könyvtár és Nemzeti Levéltár egyesülésééig[szerkesztés]

  • Roch Carrier (1999-2004)
  • Marianne Scott (1984-1999)
  • Guy Sylvestre (1968-1983)
  • William Kaye Lamb (1953-1968)

Főlevéltárosok a Nemzeti Könyvtár és Nemzeti Levéltár egyesülésééig[szerkesztés]

  • Ian E. Wilson (1999-2004)
  • Jean-Pierre Wallot (1985-1997)
  • Wilfred I. Smith (1970-1984)
  • William Kaye Lamb (1948-1968)
  • Gustave Lanctot (1937-1948)
  • Sir Arthur George Doughty (1904-1935)
  • Douglas Brymner (1872-1902)

Fordítás[szerkesztés]