Kamond
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Kamond | |||
 | |||
| A nagykamondi római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Devecseri | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Asbóth Szabolcs Zoltán (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8469 | ||
| Körzethívószám | 88 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 426 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 20,83 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 20,5 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 08′ 50″, k. h. 17° 12′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 50″, k. h. 17° 12′ 16″ | |||
 Kamond
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Kamond weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kamond témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Kamond község Veszprém megyében, a Devecseri járásban található.
Fekvése
Kamond Veszprém megye nyugati peremén, a Marcal folyó árterének szegélyére települt, abból néhány méternyire kiemelkedő település.
Története
A régészek számos őskori edénytöredéket, római kori kőépítkezés maradványokat és Árpád-kori temetkezési helyet tártak fel. A régen mocsárral körülvett Nagyváralján (Várhely-dombon) földvár állt. Kamond szláv eredetű szó, jelentése kő, szirt. A szláv jelentésű szóból következtethető, hogy a falu a honfoglaláskor is állt már és lakott volt. A Dunától délre, a Dunántúl déli részétől a Répce, Marcal, Bakony, Sárvíz és a Duna árterülete által alkotott területen helyezkedett el a szlávok alapította Pribina-hercegség. A szlávok uralmát ezen a területen a magyar honfoglalás semmisítette meg, Kamond is ekkor kerülhetett magyar fennhatóság alá. Oklevélben Kamondot először 1062-ben említik. A tatárjárás 1241-42-ben teljesen elpusztította a falut. A újratelepülés lassan zajlott. A XV. században már különálló a két község.
Kiskamond
Kiskamond a század elején a Pannonhalmi Apátság tulajdonában volt, de a század közepén már Choron Mártoné. 1457-ben Barócs Mihályé, 1465-ben pedig a Dégieké. 1488-ban a neve Felsew Kamond. Az adólajstrom szerint Kinizsi Pálnak is volt itt birtoka. 1550-ben a települést I. Ferdinánd a Kamondi-családnak adományozta, kisebb birtokrészekkel azonban a nemesek is rendelkezhettek már. A neve 1603-ban Kis Kamond. E falu is beleesett Batthyány Ádám dunántúli főkapitány hadiövezetébe, ezért a török elleni harcot vállaló parasztok szabadságot élveztek. 1657-ben és 1660-ban erre a szabadságra hivatkoztak, amikor megtagadták a tized fizetését a győri püspöknek. E „hadirend” közül többen megszerezték eredeti paraszttelkeiket és a nemesség soraiba kerültek. A neve 1715-ben Nemes Kamond, 1788-ban pedig Felső seu Kis Kamond. 1779-től tartozik a Veszprémi püspökségbe (Mária Terézia rendelete). 1785-ben és 1828-ban a nemességé a vezető szerep a társadalmában. Főként föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak.
Kamond a napóleoni háborúkban
1809. június 9-8. az Andrássy-dandár Jánosháza, Karakó, Kamond és Dabróka-puszta térségében utóvéd-harcokat folytat a francia Itáliai Hadsereg V. MacDonald-hadtestének előretolt csapatai ellen. A cél az, hogy az Itáliából harcolva visszavonuló osztrák-magyar csapatok IX. hadtestének három hadosztályát fedezze visszavonulás közben, amíg azok Tüskevárról – Pápán át – Győrig érnek. Június 11-én a francia támadás egészen Borsosgyőrig vetette vissza az Andrássy-dandárt. A lakosság létszáma 1828-ban 296, 1851-ben pedig 350 fő volt.
A kis-kamondiak az 1848–49-es szabadságharcban adományokat gyűjtöttek a szabadságharc részére. Kis-kamondi nemzetőrök harcoltak a Dráva-vonal védelmében. 1910-ben a lakosság fele, 1941-ben pedig 25%-a nincstelen. Az 1945. március 26-i szovjet bevonulás előtt egy 200 holdon felüli birtok volt a községben.
Nagykamond
Nagykamond neve 1531-ben Alsókamond, 1544-ben pedig Nagy-Kamond volt. 1730-ban gróf Erdődy György és László földesurakkal megkötik szerződésüket a török pusztítás után a nagykamondi pusztára települt úrbéresek. A szerződésből ítélve szervezett telepítésről lehet szó, valószínűleg Nagy-Kamond sokáig lakatlan volt. A falu később is az Erdődy-család birtokában maradt. Az Erdődy-család római katolikus – feltehetőleg sváb – hospesekkel telepítette be, azzal a kikötéssel, hogy a faluba csak római katolikus pap mehet be. Népesedése lassú, a megélhetési források rendkívül szegények. Az iskola rektora 1771-ben Dömötör János volt, akinek egyetlen tanulóját sem tudták összeírni, mert a szülők nem küldték iskolába a gyerekeiket. 1779-től – Kiskamondhoz hasonlóan Mária Terézia rendeletére – tartozik a Veszprémi püspökségbe. 1788-ban Alsó seu Nagykamond néven említik a falut.
Lakossága 1828-ban 320, 1851-ben pedig 345 fő. Mint agrárfalu, a paraszti jobbágyok terheit viselte, tizedet a győri püspöknek szolgáltatott. A Marcal folyóban halásztak, amiért bért fizettek. A község urai – egészen a II. világháború végéig – az Erdődyek voltak. A 2663 holdas határ több mint fele, 1521 hold volt az övéké 1935-ben. Az előnytelen birtokmegosztás miatt nagyszámú agrárproletár réteg alakult ki. 1910-ben a mezőgazdaságból élők a lakosság 54,7%-át tették ki. 1927-ben 532 magyar ajkú lakója volt. Ekkor – 50 kisiparos és 21 egyéb foglalkozású kivételével – mindannyian a mezőgazdaságból éltek.
Egyesülés
1954. november elsején jött létre Kamond. Nagykamond jobbágy-község, Kiskamond nemesi község volt. A vagyoni és vallási különbségek miatt – csak ezek megszüntetése – a II. világháborút követő kommunista hatalomátvétel után egyesülhettek, 1969-ben Kamondot 823 lelkes községként tartották számon az ajkai járásban.
A lakosság nagyobb része a termelőszövetkezetben dolgozott, amely az 1959. március elején alakult kiskamondi Kinizsi és a nagykamondi Marcalvölgye termelőszövetkezetek egyesítéséből keletkezett 1962. január 1-jén. A termelőszövetkezet 2056 holdon, 148 taggal gazdálkodott. Egy kavicsbányát is üzemeltettek. A falun kívül mintegy 40 fő dolgozott, főleg Kertán és Ajkán. 1974-ben egyesülés a kertai Jóbarátság Tsz-szel. Dr. Magyar Károly egykori kastélyában szociális otthont létesített az állam 1958. december 1-jén (1980-ban 142 gondozott élt itt). Az otthon kevés állattal, földdel és kertészettel rendelkezett, ma már pszichiátriai otthonként üzemel. 1958-60 között művelődési házat építettek, amelyet Gárdonyi Gézáról neveztek el. Akkor még ez az épület adott helyet a községi tanácsnak, az orvosi rendelőnek és a könyvtárnak. Az áramot 1937-38-ban vezették be. 1978-ban társadalmi munkában sportpályát építettek. A gyermekek a kertai és a bobai általános iskolában tanulnak.
Természetvédelmi terület is található a településen.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 430 | 441 | 430 | 437 | 419 | 426 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,5%-a magyarnak, 1,2% németnek, 19,6% cigánynak, 0,5% románnak, 0,2% lengyelnek mondta magát (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54%, református 4,7%, evangélikus 12,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,8% (21,3% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei
- Dr. Magyar Károly egykori kastélya
- Nagykamondi Római Katolikus templom
- Kiskamondi Evangélikus templom (1967)
Jegyzetek
- ↑ Kamond települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Kamond Helységnévtár
