Kövi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kameňany szócikkből átirányítva)
Kövi (Kameňany)
Kamenany1.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagyrőcei
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1243
Polgármester Erik Vranka
Irányítószám 049 62
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RA
Népesség
Teljes népesség 794 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 246 m
Terület 31,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kövi (Szlovákia)
Kövi
Kövi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 34′ 40″, k. h. 20° 11′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 40″, k. h. 20° 11′ 30″
Kövi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kövi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kövi (szlovákul Kameňany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől 23 km-re délkeletre, a Keleti-Turóc-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1243-ban IV. Béla adománylevelében említik először, melyben a király a gömöri váruradalomról leválasztott birtokot a Bebek családnak adja. Betelepítése 1273-ban indult meg, amikor a Tar-Detre család adománylevelében „terra Koy” alakban szerepel.

Egykori várát a Rákos patak feletti hegyen, a 13. században az Ákos nembeli Detre építtette, de 1367-ben romként említik. A 15. században újjáépült, valószínűleg a török időkben pusztult el, kevés nyoma maradt. Tulajdonképpen a szomszédos Gömörrákos területén állnak romjai.

A középkorban a falu területén ferences kolostor állt, mely a 13. században épülhetett, ahol Pázmány Péter feljegyzése szerint egykor ferences szerzetesek éltek. A kolostor a faluval együtt az 1555-ös török támadásban pusztult el. A 16. században területén vaskohók működtek, ahol a környék hegyeiben kitermelt vasat dolgozták fel.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KÖVI. Kamenani. Mező Város, és nagy vas kereskedő piacz Gömör Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és többen evangelikusok, fekszik Jolsva, és Ratkó Városok között, mintegy mértföldnyire, határja két nyomásra van osztva, és nehéz szántású, piatzozása Jolsván, legelője elég, és mind a’ két féle fája van, égett bort sokat készítenek, és néha jó hasznát veszik.[2]

1828-ban 275 házában 2381 lakos élt. Lakói a mezőgazdaságon kívül főként állattartással, szeszfőzéssel foglalkoztak. A szeszt korábban gabonából, majd gyümölcsből, főként szilvából főzték. A községben mészárszék, vendéglő, malom és sörfőzde is működött. Mai lakossága részben a 15. században Giskrával beköltözött csehek, részben az őslakos szlovákok utódai.

Fényes Elek geográfiai szótárában eképpen ír a községről: „Kövi, Gömör v. tót falu, 43 kath., 2339 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Termékeny föld; híres buza. A lakosok csaknem minden háznál pálinkát égetnek. Ut. p. Tornalja.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Kövi, a Turócz patak mellett fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 257 házzal és 928, nagyobbára tótajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. IV. Béla király e községet 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozza. 1359-ben egyike volt a vármegye legnagyobb községeinek, mert ez időben, a mikor Kwy és Kewni alakban írják nevét, a pelsőczi Bebekeknek már 81 jobbágyportájuk volt itt. 1367-ben Castrum Kwi néven szerepel, de 1461-ben van másik neve is: Rákos és Rákosvár. A Bebekek után a Szapolyayak lettek az urai, azután a Széchiek, Széchi Mária kezével Wesselényi Ferencz, majd a Csáky, Koháry és végre a Coburg herczegi családok. Hajdan ferenczrendű kolostor is volt a községben, mely a husziták inváziója alatt pusztult el. E község a XVIII. században a vaskereskedés egyik nevezetes góczpontja volt. Ez időben körülbelül ötven nemesi családnak volt itt kúriája. A község iskolája, 61mely alumneummal volt összekötve, szintén messze vidéken ismeretes volt. Korabinsky XVIII. századbeli földrajzi munkájában megjegyzi, hogy csupán ebben az egy községben akkortájt több pálinkát főztek, mint az egész vármegyében. Majdnem az egész falu pálinkaégetéssel foglalkozott. A községben magyar olvasókör és népkönyvtár is van. A lakosság a szalona-, vászon- és hagymakereskedést nagyban űzi. A mostani herczegi tiszti lakot a gróf Csákyak annak idején lovaskaszárnyának építtették. A község 1600-ban, másodszor 1711-ben és harmadszor 1827-ben földig égett. 1711-ben a templommal egybeépített torony is leégett és ez utóbbi helyett az egyházközség a templomtól keletre különálló tornyot építtetett, a mely 1903. február 3-án szintén tűz által pusztult el. Az ág. h. ev. templom XIV. századbeli építmény, érdekes falfestményekkel. 1681-ben artikuláris egyház volt. A községben van posta, távírója és vasúti állomása Jolsva.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 863-an, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 696 lakosából 533 szlovák és 137 cigány volt.[5]

2011-ben 794 lakosából 674 szlovák és 66 cigány.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1722-ben Major János evangélikus lelkész.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]