Kamaka-sziget
| Kamaka | |
 | |
| Látképe a lagúnából | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Franciaország |
| Franciaország tengerentúli területe | Francia Polinézia |
| közigazgatási körzet (subdivisions administratives) | Tuamotu-Gambier-szigetek (Îles) Tuamotu-Gambier) |
| települési önkormányzat (commune) | Gambier-szigetek |
| Székhely | Rikitea (Mangareva szigetén) |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 0,5 km² |
| Hosszúság | 1 km |
| Szélesség | 0,7 km |
| Legmagasabb pont | 166 |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 Kamaka
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 23° 14′ 39″, ny. h. 134° 37′ 30″23.244167°S 134.625000°WKoordináták: d. sz. 23° 14′ 39″, ny. h. 134° 37′ 30″23.244167°S 134.625000°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kamaka témájú médiaállományokat. | |
Kamaka a Francia Polinéziához tartozó Gambier-szigetek legdélibb tagja Mangarevától 11,7 km-re délre. Korábban Mito néven is említették. Hossza kb. 1,[1] szélessége 0,7 km. Tőle 1,8 km-rel észak–északnyugatra emelkedik a kopár, zord Makaroa sziget, az atoll keleti peremén pedig a kis Manui szigetke.
Kialakulása, keletkezése
[szerkesztés]A Gambier-atoll szigeteit (és eredményképp az atollt) a Fülöp-lemez és a Csendes-óceáni lemez határzónájában kialakult hasadékrendszeren feltörő bazalt-vulkanizmus alakította ki. Az abrázió (a hullámok pusztító munkája) a könnyen porló bazalttufát idővel elhordta; anyagát az atoll fenekén terítette szét. A víz fölé mára főleg az egykori lávakőzetek emelkednek.
A szigeten nincs állandó forrás, illetve vízfolyás.[2]
Éghajlata
[szerkesztés]A szigetcsoport egységesen meleg tengeri éghajlatú, száraz időszak nélkül. A meleg évszak novembertől áprilisig, a hűvös májustól októberig tart. Az évi hőingás mintegy 20 °C. A trópusi viharok ritkák.[1]
Története
[szerkesztés]Ma a teljes sziget egy család tulajdona.[1] Partjai mentán van néhány jó halászhely.
Lakossága
[szerkesztés]Az európai felfedezők megjelenéséig a sziget lakatlan volt. A 2017-es népszámlálás idején 1 állandó lakosát tartották nyilván.[1]
Élővilága, természetvédelme
[szerkesztés]Madarak
[szerkesztés]A sziget egykor olyan ritka madárfajoknak adott otthont, mint:
- a polinéziai viharfecske (Nesofregetta fuliginosa, Polynesian Storm-petrel)
- a tahiti viharmadár (Pseudobulweria rostrata, Tahiti Petrel) és
- a Murphy-viharmadár (Pterodroma ultima, Murphy’s Petrel).[3]
Különösen a polinéziai viharfecske veszélyeztetett faj; a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája szerint mindössze 250–1000 vadon élő példány maradt.[4]
A 20. században az európai bevándorlók behurcolták a szigetre a patkányokat, és azok kiirtották a földön (sziklák között) fészkelő tengeri madarakat.[4]
A természetvédők a 21. század eleje óta próbálkoznak az őshonos madarak visszatelepítésével, aminek feltételeként patkánymentesíteni kellett a szigetet. Ezt először 2015-ben próbálták meg, de sikertelenül.
2022-ben az aktivistáknak drónokkal sikerült kiirtaniuk a szigetről a kártevőket. A madarak visszacsalogatásához 2024 márciusában viharfecskék hangjait kezdték hangszórókból bejátszani, és az év egyik természetvédelmi szenzációjaként júniusban már fel is bukkantak az első példányok.[4]
Halak
[szerkesztés]A környező vizekben emdemikus a szigetről elnevezett Melanotaenia kamaka (Allen & Renyaan, 1996)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kamaka (island) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Pitufa.at: Pitufa.at: Cruising French Polynesia: the best times to visit the different archipelagoes
- ↑ Száz éve eltűnt állat: 24.hu: Száz éve eltűnt állat bukkant fel újra
 Francia Polinézia szigetvilága | |
|---|---|
.svg){kind=small}
