Ugrás a tartalomhoz

Kaliszi statútum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A statútum 1927-es, Arthur Szyk (1894–1951) által illusztrált kiadásának címlapja

A kaliszi statútum (lengyelül Statut kaliski) a zsidókat védő kiváltságlevél, amelyet Jámbor Boleszláv(wd), Nagy-Lengyelország hercege bocsátott ki 1264. augusztus 16-án Kaliszban.[1] Ez a legrégebbi rendelkezés, amelyet a lengyelországi zsidók javára hoztak.[2]

A statútum többek között büntetést helyezett kilátásba a zsidó temetők és zsinagógák megrongálásáért. Szintén büntették azokat, akik a zsidókat vérváddal illették. Szabályozta a zsidók által végzett kereskedelmi tevékenységet, és védte életüket és javaikat.[3]

A kiváltságlevél megteremtette a lengyelországi zsidók jólétének alapjait, és ez a védelem 18. századig fennmaradt.[4]

Háttere

[szerkesztés]

A dokumentum eredeti példánya nem maradt fenn,[1] létezését és tartalmát a III. (Nagy) Kázmér-féle megerősítésből ismerjük, amelyet az uralkodó 1334. október 9-én Krakkóban bocsátott ki. 1364. július 15-én a statútum hatályát kiterjesztette a zsidókra Lengyelország minden városában, 1367. április 25-én pedig Kis-Lengyelország és Ukrajna zsidóira.[5]

A kiváltságlevél kibocsátásának oka az volt, hogy a zsidók fontos szerepet játszottak a kereskedelemben, hitelügyletekben és az általuk vezetett pénzverdékben. Emellett az uralkodók saját maguk számára akarták biztosítani a zsidóktól származó adóbevételeket is. Ez kiderül abból a V. (Szemérmes) Boleszláv által a koprzywnicai ciszterci kolostor számára 1262-ben kibocsátott okiratból, amely engedélyezte a szerzeteseknek, hogy az általuk alapítandó Koprzywnica és Jasło városokban bárhonnan származó embereket letelepítsenek a zsidók kivételével. Eszerint a zsidók kizárólag a fejedelemnek voltak alárendelve, ezáltal az általuk fizetett adó az uralkodót illette.[6]

A kaliszi statútum feltehetőleg a II. Frigyes német-római császár által 1244-ben kibocsátott kiváltságlevélből származik, de nem közvetlenül, hanem a II. Ottokár cseh király által 1262-ben kiadott kiváltságlevél közvetítésével.[7]

A statútumot 1453-ban IV. Kázmér is megerősítette, és hatályát kiterjesztette egész Lengyelország területére.[8] 1506-ban bekerült a Commune Incliti Poloniae regni privilegium constitutionum et indultuum publicitus decretorum approbatorumque című törvénygyűjteménybe, amelyet Jan Łaski(wd) állított össze Sándor lengyel király megbízásából. A statútumot 1539-ben I. (Öreg) Zsigmond is megerősítette.

A kaliszi statútum volt a mintája a Vytautas litván nagyfejedelem által 1388-ban a litvániai zsidók számára Bresztben kiadott statútumnak.[9]

Tartalma

[szerkesztés]

A statútum 36 cikkelyben szabályozta a zsidók által végzett kereskedelmi és hitelnyújtási tevékenység alapjait, valamint a keresztényekkel való kapcsolataikat. A kamat ellenében történtő pénzkölcsönzés a keresztények számára tilos volt, ellenben a zsidók számára engedélyezett.

A kereskedelemben és a vámokat illetően a zsidók és a keresztények azonos jogokat élveztek (12. cikkely).[3]

A kiváltságlevél biztosította a zsidók számára a szabad vallásgyakorlatot. A zsidókat az uralkodó védelme alá helyezte (8. cikk), védelem illette őket a keresztényekkel való konfliktusaikban (9–10. cikkely), és csak a saját bíróságuk illetve a herceg előtt voltak perelhetők (30. cikkely). A zsidó temetők meggyalázását vagyonelkobzással (14. cikkely), a zsinagógák megrongálását pénzbírsággal büntették (15. cikkely).[3]

A 31. cikkely szerint szigorú büntetés járt a zsidók elleni vérvádért, amennyiben nem sikerült azt három keresztény és három zsidó tanúvallomásával bizonyítani.[3]

Hatása

[szerkesztés]

A nyugat-és középeurópai zsidóüldözések mellett a lengyel kiváltságok ösztönzően hatottak a zsidók lengyelországi bevándorlására; ennek során nagy méretű zsidó közösségek alakultak ki[10] (a legrégebbiek Płockban, Kaliszban, Krakkóban, Lwówban, Poznańban és Sandomierzben),[8] és Lengyelország az askenázi zsidóság központjává vált.[11] Az 1510-1572 között élt krakkói rabbi, Móse Isszerlész Remuh szerint: „Jobb száraz kenyéren, de békében élni Lengyelországban.”[12]

A kaliszi statútum megteremtette a lengyelországi zsidó kultúra alapjait, és ez képezte az összes további zsidótörvény alapját egészen II. Szaniszló Ágost uralkodásáig. Az 1791-es májusi alkotmány tartalmára szintén hatással volt a kaliszi statútum.

A kiváltságlevél ellenére 1407-ben Krakkóban vérvád merült fel, amelyet pogrom követett. A Lengyel–Litván Unió idején, 1500 és 1800 között legalább 89 vérvádat jegyeztek fel, amelynek következtében mintegy 2–300 személyt végeztek ki. 1758-ban a lengyelországi zsidó hitközségek XIV. Benedek pápától kértek védelmet a katolikusok által felhozott vérvádak ellen. Lorenzo Ganganelli ferences szerzetes, a későbbi XIV. Kelemen pápa kapta feladatul, hogy kivizsgálja a vádakat, és azt állapította meg, hogy a példaképpen felhozott történelmi és aktuális esetekben a vád megalapozatlan volt. A zsidóüldöző keresztényeket „csőcseléknek” és „hazugoknak” nevezte, és rámutatott az ellentmondásokra a lengyel püspökök érvelésében.[13]

Az évszázadok során a lengyelországi zsidó közösség folyamatosan növekedett, gyorsabban, mint bármely más társadalmi csoport.[12] A második világháború kitörése előtt az országban mintegy 3,3 millió zsidó élt,[14], amely az összlakosságnak körülbelül 10%-át tette ki.

A 21. században

[szerkesztés]

2021. november 11-én a Lengyelország szuverenitása visszaszerzésének évfordulóján tartott nacionalista rendezvénysorozat részeként egy szélsőjobboldali aktivista meggyújtott egy nyársra tűzött piros fedelű könyvet, amely a kaliszi statútumot jelképezte.[15][16]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b The Statute of Kalisz – the 750th anniversary of the first privilege granted to Polish Jews. polin.pl. Museum of the History of the Polish Jews (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  2. ↑ Barnavi : 118. o.
  3. ↑ a b c d Barnavi : 119. o.
  4. ↑ Davies : 79. o.
  5. ↑ Komoróczy Géza: A középkori európai zsidóprivilegiumok genealógiája. www.hebraisztika.hu (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  6. ↑ : Kowalska : 4. o.
  7. ↑ Kowalska : 19–20. o.
  8. ↑ a b Elvira Grözinger: Ein Dreiecksverhältnis in Geschichte und Gegenwart: Polen, Deutsche, Juden. Postprints der Universität Potsdam : Philosophische Reihe, 3. sz. (1991) 87. o.
  9. ↑ Kowalska : 18. o.
  10. ↑ Katrin Steffen: Zur Europäizität der Geschichte der Juden im östlichen Europa. www.hsozkult.de. H-Soz-Kult (2006. június 6.) (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  11. ↑ Schutz statt Verfolgung – das Statut von Kalisz als Grundlage der jüdischen Kultur in Polen. In Juden in Europa: Ihre Geschichte in Quellen. Band 1: Von den Anfängen bis zum späten Mittelalter Hrsg. Julius H. Schoeps, Hiltrud Wallenborn. Darmstadt: Primus. 2001. 139–143. o. ISBN 3-89678-402-1  
  12. ↑ a b Davies : 612. o.
  13. ↑ Thomas Brechenmacher: Der Vatikan und die Juden: Geschichte einer unheiligen Beziehung. München: Beck. 2005. 61–. o. ISBN 3-406-52903-8  
  14. ↑ Barnavi : 228. o.; Davies : 631. o.
  15. ↑ Lapid elítélte a lengyelországi antiszemita könyvégetést, mint a gyűlölet megdöbbentő demonstrációja. ujkelet.live (2021. november 13.) (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  16. ↑ Gál Mária: Az antiszemitizmus is újjáéledt Lengyelországban. nepszava.hu (2021. november 14.) (Hozzáférés: 2025. március 22.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Statut von Kalisch című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Barnavi: A zsidó nép világtörténete: A patriarchák korától napjainkig. Összeáll. Élie Barnavi. [Budapest]: Gemini. 1995. ISBN 963-8168-15-3  
  • ↑ Davies: Norman Davies: Lengyelország története. Budapest: Osiris. 2006. ISBN 963 389 873 0  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kaliszi_statútum&oldid=28055976”