Kalchbrenner Károly

Kalchbrenner Károly
Született	1807. május 5. Petőfalva
Elhunyt	1886. június 5. (79 évesen) Szepesolaszi
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	botanikus, mikológus, lelkész
Iskolái	Luther Márton Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalchbrenner Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kalchbrenner Károly (Petőfalva, 1807. május 5. – Szepesolaszi, 1886. június 5.) botanikus, mikológus, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Vidéki lelkészi hivatalából autodidakta módon emelkedett a 19. század közepének legelismertebb mikológusai közé. Kalchbrenner József (1776–1834) evangélikus lelkész fia. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Kalchbr.”.

Életútja

Gimnáziumi tanulmányait Győrben, Pesten, Selmecbányán, Pozsonyban és a szülőfalujához közeli Sopronban végezte. Sopronban, majd 1827-től három évig Halléban folytatott teológiai tanulmányok után 1831-től 1832-ig apja mellett volt Pesten segédlelkész. 1832-ben Szepesolasziba nevezték ki az evangélikus gyülekezet lelkészévé. Szabadidejében görög és római autorokat tanulmányozott és zsánerképeket festett. 1839-ben bekövetkezett szembaja miatt a festészettel felhagyott, s kertje művelése mellett 1847-től mind gyakrabban botanizált. A tizenhárom szepességi város esperessége 1858-ban alesperessé, 1870-ben főesperessé választotta. 1881-ben az esperesi hivatalból nyugalomba vonult.

Munkássága

1847-ben kezdte feltérképezni a Szepesség magvas növényeit, majd Hazslinszky Frigyes Ákos unszolására – akivel levelezés útján kapcsolatban állott – érdeklődése a florisztikáról hamarosan a gombák felé fordult. Autodidaktából nemzetközileg elismert mikológussá vált, kapcsolatban állt kora legnagyobb gombakutatóival, például a svéd Elias Magnus Friesszel, az angol Miles Joseph Berkeleyvel, Mordecai Cubitt Cooke-kal, a skót Andrew Murrayvel, a német Gottlob Ludwig Rabenhorsttal, Leopold Fuckellel, Ferdinand von Muellerrel, az olasz Giacopo Bresàdolával, a dél-afrikai Leopold Richard Baurral, Peter Mac Owannel és másokkal. Élete során a számára a világ minden részéről küldött minták alapján mintegy 400 gombafajt írt le.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-ben rendes tagjává választotta. Levelező tagja volt az ausztráliai Új-Dél-Wales növénytani társaságának, a Linnean Societynek. Tiszteletére nevezték el 2002-ben az újonnan felfedezett Kalchbrenneriella zuzmóképző gombanemzetséget.

Munkái

1. Abendandacht am Schlusse des Jahres 1843 gehalten in der evangelischen Kirche A. C. zu Wallendorf. Leutschau, 1843
2. Abendandacht am Schlusse des Jahres 1844. Kaschau, 1844
3. A szepesi gombák Jegyzéke II. Pest, 1867. (Mathem. és term. Közlemények V. 7. Az I. jegyzék a Közlemények 3. kötetében jelent meg.
4. A szepesi érczhegység növényzeti jelleme. Utazási jelentés. Uo. 1870 (Mathem. és term. Közlem. VI. 3.)
5. A magyar gombászat fejlődéséről és jelen állapotáról. Székfoglaló. Bpest, 1873. (Értekezések a term. tudom. köréből. IV. I.)
6. Icones selectae Hymenomycetum Hungariae per Stephanum Schulzer et Car. Kalchbrenner observatorum et delineatorum. Magyarország hártyagombáinak válogatott képei a m. tudom. akadémia III. osztályának megbízásából kidolgozta. Pest, 1873-75. Négy füzet (Magyar és német szöveggel, 40 szinezett táblával.)
7. Dorner József emléke. Bpest, 1875. (Értekezések a term. tud. kör. VI. 2.)
8. Szibériai és délamerikai gombák. Uo. 1878. Négy szinezett táblával. (Értek. a term. tud. kör VII. 16.)
9. Új vagy kevésbé ismert szömörcsög-félék. (Palloidei novi vel minus cogniti). Uo. 1880. Három színes táblával. (Ért. a term. t. kör. X. 17.)
10. Új vagy kevésbé ismert hasgombák. (Gastromycetes novi vel minus cogniti). Uo. 1884. Hat táblával. (Értek. a term. tud. kör. XIII. 8.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 839. o.  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 679. o. ISBN 963-547-414-8