Kajtor Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kajtor Ferenc
Született1919. november 15.[1]
Ágya
Elhunyt1975. augusztus 9. (55 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (26/2-7-55)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Kajtor Ferenc (Ágya, 1919. november 15.Budapest, 1975. augusztus 9.) magyar orvos, neurológus, egyetemi docens, az orvostudományok doktora.

Élete[szerkesztés]

Kajtor Ferenc 1919-ben született az Arad vármegyei Ágyán, apja néptanító volt. 1938-ban érettségizett a Debreceni Református Kollégiumban, majd a debreceni Tisza István Tudományegyetemen szerzett általános orvosi diplomát, egyetemi tanulmányai alatt 1942-től 1943-ig a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1940 és 1943 között a debreceni Tisza István Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének, majd a Tisza István Tudományegyetem, illetve a DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának gyakornokaként dolgozott.[4]

1948-ban egyetemi tanársegéd lett, ekkor ideg-, majd 1951-ben elmeorvosi szakvizsgát tett. 1951-től a Klinika elektrofiziológiai laboratóriumának vezetője volt, 1955-ben egyetemi adjunktus, 1957-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1962 és 1972 között egyetemi docens volt. Freiburgban hosszabb tanulmányúton volt. A Magyar Elektroenkefalográfiai Társaság alapító vezetőségi tagja, 1957-ben titkára lett. 80 tudományos közleményt, több jegyzetet, könyvfejezetet és könyvet publikált.[5]

Szakterülete a neurofiziológia és az epilepsziakutatás, elsősorban a központi idegrendszer élettani jelenségeinek vizsgálata az ún. paroxizmális betegségek kutatása volt. Nevéhez fűződik a gócos epilepszia korszerű sebészeti kezelésének kidolgozása, valamint a kvantitatív elektromiográfia és az Evipan epilepsziás és epilepszia gyanúját keltő működészavarok „aktiválására” elektroenkefalográfiás és elektrokortikográfiás vizsgálat közbeni első alkalmazása Magyarországon.[4]

1975-ben hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. 1977-ben posztumusz az orvostudományok doktora lett.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A fokális görcs tevékenység lokalizálása (jegyzet, társszerző, Bp., 1959)
  • Az EEG-diagnosztika jelentősége az epilepszia kutatásban és konzervatív kezelésében (jegyzet, társszerző; Bp., 1959)
  • Az emberi test (II., társszerző; Bp., 1962)
  • A fejfájás természete és kezelése (A gyakorló orvos könyvtára; Bp., 1968)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07228.htm, Kajtor Ferenc, 2017. október 9.
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. a b c Kajtor Ferenc - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  5. Kajtor Ferenc | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. július 18.)

Források[szerkesztés]