Kajlinger Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kajlinger Mihály
Kajlinger.png
Született 1860. február 27.
Pest
Elhunyt 1924. április 5. (64 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa zborói Zboray Margit (1866–1944)
Foglalkozása gépészmérnök
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajlinger Mihály témájú médiaállományokat.

Kajlinger Mihály (Pest, 1860. február 27.Budapest, 1924. április 5.) gépészmérnök.

Élete[szerkesztés]

Budapesten a Királyi József Műegyetemen 1883-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1883-tól a Főváros szolgálatába állott. A város csatornázásával foglalkozó osztályon kapott munkát, a központi szivattyúállomás már az ő tervei szerint készült el. Hamarosan felismerik tehetségét és kiváló szaktudását, és előbb vízügyi tanácsadó, majd Wein János, a Fővárosi Vízművek első igazgatójának nyugalomba vonulása után, 1896-ban a polgármester kinevezi utódjául. Folytatja az elődje által megkezdett munkát a város vízművének kiépítésében. Ő készítette a káposztásmegyeri telep végleges terveit. Nevéhez fűződik az ivóvíz nyerése céljából ma is használt vertikális kutak rendszerének bevezetése. AZ 1893. évi nagy kolerajárvány idején a robbanásszerűen növekvő lakosság egészséges vízhez juttatása elemi érdek volt: Kajlinger négy ideiglenes vízkivételi telepet tervezett és valósított meg (a Markó utcánál, a Margit-híd budai és pesti oldalánál és Káposztásmegyeren), melyek a vízmű végleges kiépüléséig használatban voltak. Véglegesen kiépítette a budai hegyvidék átemelő medencéit és nyomásfokozó szivattyúit. A víztakarékosság elősegítése céljából bevezette a fogyasztásmérőket. Budapest vízellátását a Szentendrei-sziget vízbázisáról ő valósította meg elődje elgondolása alapján.

Szaktudását a vidéki városok vízművei is hasznosították: ő tervezte Temesvár vízművét, de tanácsait figyelembe vették Miskolc, Fiume, Szombathely és Szeged vízművei is.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kétszer választotta elnökéül. 1923-ban elnyerte az egylet Hollán-pályadíját Budapest vízellátásáról írt tanulmányával. A Fővárosi Vízművek máig nagy tisztelettel emlékszik egykori igazgatójára: a székházába belépőket két életnagyságú festmény fogadja: Wein Jánosé és Kajlinger Mihályé.

Házassága[szerkesztés]

Felesége, zborói Zboray Margit Mária Antónia (*Lipótváros, Pest, 1866. június 29.–†Budapest, 1944. október 11.) asszony, akinek a szülei zborói Zboray Béla (18361920), köz- és váltó-ügyvéd, országgyűlési képviselő, és nyiri Garay Emília (18421894) voltak. Kajlinger Mihály és Zboray Margit frigyéből nem maradtak meg leszármazottjai.

Műve[szerkesztés]

  • Budapest vízellátása az 1897-1900. évek alatt és ennek tanulságai. Budapest, 1902.

Irodalom[szerkesztés]

  • Magyar műszaki alkotók. Budapest, 1964. 67-68.

Külső hivatkozások[szerkesztés]