Kadikcsan
| Kadikcsan (Кадыкчан) | |
| Kadikcsan bányaváros látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Föderációs alany | Magadani terület |
| Alapítás éve | 1940 körül |
| Irányítószám | 686350 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2023)[1] |
| Népsűrűség | 1 (2012) fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 60 km² |
| Időzóna | VLAT (UTC+10:00) |
| Elhelyezkedése | |
| Kadikcsan weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kadikcsan témájú médiaállományokat. | |
Kadikcsan (oroszul: Кадыкчан) elhagyott város Oroszország Magadani területén. A fénykorában több mint tízezer fős településről egy 1996-os bányabalesetet követően kitelepítették a lakosokat.
Történet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A várost a második világháború idején alapították, kezdetben fogolytáborként a helyi nagy kiterjedésű szénmező kitermelésére. A bányában gulag-foglyok dolgoztak, többek között a híres író, Varlam Salamov is. A 400 méteres mélységet is elérő tárnákból főleg az arkagalini hőerőmű számára bányászták a szenet. Később a foglyok helyét munkások vették át.
Kadikcsan fejlődése három ütemben zajlott le, ezek során három városrész jött létre, Ó-, Új- és Legújabb-Kadikcsan. Közülük Legújabb-Kadikcsan messzebb (mintegy 2-4 km-re) fekszik a bányáktól és felépítése után elsősorban itt koncentrálódtak a lakóövezetek, a másik két városrész ipari jellegűvé vált; a bánya és kiszolgáló üzemei mellett főleg az élelmiszerellátást szolgáló kertek, üvegházak, sertéshizlaldák létesültek. A városnak voltak boltjai, üzletei, iskolája, középiskolája, kórháza, sőt még mozija és étterme is.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Teljes népesség |
| 1970 | 3 378 |
| 1979 | 4 764 |
| 1986 | 10 270 |
| 1989 | 5 794 |
| 2002 | 875 |
| 2007 | 227 |
| 2010 | 0 |
| 2012 | 1 |
Az elnéptelenedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város lakosságának visszaesése a 80-as években kezdődött, de drasztikus csökkenés csak 1996-ban lett tapasztalható, az 1996 szeptemberében bekövetkezett baleset miatt. A bányában robbanás történt, amitől begyulladt a szénmező és a bányamérnökök képtelenek voltak eloltani. A bányákat bezárták, a lakosoknak segélyt (szolgálati időtől függően 80-120 ezer rubelt) biztosítottak az elköltözéshez. Bár a többség elköltözött, 2001-ben még mindig laktak négy utcában, és 2009-ben is meghaladta a lakosok száma a kétszázat. 2012-re azonban már csak egy embert, bizonyos Jurij Opolonszkijt regisztráltak, aki két kutyájával lakott együtt. Opolonszkij vadászatból tartja el magát.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. 2023. július 31.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Кадыкчан című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.