Kadłubek Boldog Vince

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kadłubek Boldog Vince
Wincenty kadłubek.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Wincenty Kadłubek
Született 1161.
Kargów vagy Karwów
Nemzetiség lengyel
Elhunyt 1223. március 8.
Jedrzejów
Sírhely Jędrzejów Abbey
Iskolái
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Tisztség
  • katolikus püspök
  • bishop of Krakow

Hivatal Krakkó püspöke
Hivatali idő 1207-1223
Elődje Fulk
A Wikimédia Commons tartalmaz Kadłubek Boldog Vince témájú médiaállományokat.
Wincenty mester relikviái a Jędrzejów kolostorban

Kadłubek Boldog Vince (Wincenty Kadłubek; Kargów vagy Karwów, 1161. – Jedrzejów, 1223. március 8.) latin nyelven író középkori lengyel krónikaíró és Krakkó püspöke volt, akit a következő neveken is ismernek: Vincent Kadlubek, Vincent Kadlubo, Vincent Kadlubko, Krakkói Vincent.

Életútja[szerkesztés]

Gazdag lengyel családban született, a Sorbonne-on tanult. Amikor 1207-ben meghalt Fulk, Krakkó püspöke, Kadłubeket választották az utódjának, III. Ince pápa pedig jóváhagyta a döntést.

Megválasztásakor Lengyelország politikai és erkölcsi mélyponton állt, ezért Ince arra kérte a püspököt, hogy újítsa meg az egyházat. Wincenty a vizitációk és misék során igyekezett a pápai utasításokat szem előtt tartani. Számos adományt juttatott a sulejówi, koprzywnicai és jędrzejówi kolostoroknak. Az ő befolyása érvényesült abban is, hogy 1224-ben II. András magyar király és I. Leszek lengyel fejedelem békét kötöttek.

1216-ban felszentelte a Krakkó melletti Kleparzban épített Szent Flórián-templomot. 1218-ban lemondott, a jędrzejówi kolostorba vonult vissza, ahol a lengyelek közül elsőként belépett a cisztercita rendbe. Itt élt haláláig és az apátsági templom főoltára előtt temették el.

1764. február 18-án XIII. Kelemen pápa boldoggá avatta.

Fő műve[szerkesztés]

Fő műve az 1203-ig terjedő Chronica seu originale regum et principum Poloniae (Lengyelország fejedelmeinek és királyainak krónikája), négy kötetben. Az első kötet legendákra épül, a második Gallus krónikájára, az utolsó kettő pedig saját tapasztalataira. A hiányzó információkat példabeszédekkel és klasszikus kitérőkkel pótolta. Munkája során Igazságos Kázmér felfogását követte, mely szerint a történetírás célja „az ősök becsületének ráhagyományozása az utókorra.” Jan Długoszig ez a mű szolgált alapul valamennyi későbbi krónikának.

Ez a mű óriási hatást tett a lengyel politikai közgondolkodásra a következő évszázadokban. Megalapozta a lengyel nemesi köztársaság gondolatát, hiszen ez a munka beszél Lengyelországról először a "res publica", azaz a köztársaság fogalmai alapján.[forrás?]

Források[szerkesztés]