Szabadkőműves gyászzene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(K. 477 szócikkből átirányítva)
Szabadkőműves gyászzene

ZeneszerzőWolfgang Amadeus Mozart
Opusszám
  • 477 (1, Köchel-jegyzék)
  • 479a (6, Köchel-jegyzék)
Hangnemc-moll

Wolfgang Amadeus Mozart 1785-ben írta Szabadkőműves gyászzene, K. 477 (479a) című művét.

Keletkezéstörténet[szerkesztés]

Mozart a szabadkőműves mozgalommal 1781 után került közeli kapcsolatba, 1784. december 14-én pedig Joseph Haydnhoz hasonlóan – akit ő ajánlott és 1785 tavaszán avatták – tagja lett a „Zur Wohltätigkeit” nevű páholynak, amelyből két másik páhollyal együtt 1786-ban létrejött a „Zur gekrönten Hoffnung” páholy. A főmester akkoriban Otto Heinrich von Gemmingen-Hornberg, Mozart régi jó barátja volt. Apját is rábírta, hogy lépjen be a mozgalomba, akit szintén 1785-ben avattak fel.

Mozart életművén a szabadkőművesség az alkalmakhoz írt kompozíciók (17 mű)szintjén is észrevehető:

  • Maurerfreude (Szabadkőműves öröm) c. kantáta (K 471)
  • Die ihr des unermesslichen Weltalls Schöpfer ehrt (Ti, kik a mérhetetlen világmindenség teremtőjét tisztelitek) c. kantáta (K 619)
  • Kis szabadkőműves kantáta (K 623), amelynek szövegét a Varázsfuvola librettistája, Schikaneder írta
  • Néhány dal és a A varázsfuvola című opera

A mű indítéka két páholytag elhunyta: egyikük a páholy főmestere, a magyar Esterházy Ferenc gróf, másikuk August von Mecklenburg-Strelitz herceg.

Zenéje[szerkesztés]

Mozart szinte önálló zenei stílust teremtett szabadkőműves zenéivel. A szertartászenék hagyományos felhasználója, a katolikus egyház élesen szemben állt a mozgalommal, ezért Mozart számára kapóra jöhetett, hogy itt nem kötötték a katolikus egyház zenei rendjére jellemző tradíciók. Ennek ellenére azért számos elem a katolikus rituáléból származik Mozart szabadkőműves zenéiben is.

Jellege a Requiemhez hasonló, itt figyelhetjük meg először a búcsúzó művek személyes hangját, preromantikus mélabúját.

A rövid darab lassú, ünnepélyes indulózenéje gregorián dallamot használ fel. A középső szakasz érdekessége, hogy Mozart a középkori ún. tonus pellegrinust, a vándorló dallamot használja fel, amely a nagyheti katolikus liturgia része volt, s számos más gyászzenében is felbukkant (például Mozart a Requiemben is él vele)

A hangszerelése annyiból extrém, hogy a szokásos fafúvósok mellett basszetkürtöket szerepeltet.

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap