Mozart: 29. szimfónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(K. 186a szócikkből átirányítva)

1774 elején Salzburgban írta Mozart az A-dúr szimfóniát (No. 29, K 201 (186a)), ezzel folytatva a C-dúr és g-moll darabokkal elkezdett sorozatot, a bécsi mesterek – Michael Haydn és Joseph Haydn – példáján érett, klasszikus szimfóniák fiatalkori ciklusát.

A mű négy tételből áll, tehát „germán”:

  1. Allegro moderato
  2. Andante
  3. Menuetto
  4. Allegro con spirito

Az első tétel különböző karakterű fő-, mellék- és zárótémáját azonos anyagú közjátékok és átvezető részek kapcsolják össze. Meglepetést kelt a kidolgozásban alkalmazott újabb téma: ez fiatalkori alkotásra vall; később Mozart a kidolgozást motivikus munkára használja fel.

A lassú tétel pontozott ritmusú főtémája divertimentóinak felhőtlen ragyogását idézi. A felső regiszterbe helyezett kísérő szólam az 1778-as, tragikus hangú a-moll szonátában is megjelenik majd.

A Menüett kamarazenei effektusait különösen a trióban észleljük, ahol a vonósnégyesen megszólaló dallamot az oboa és kürt hosszú kitartott hangjai támasztják alá.

A zárótétel fő- és melléktémája kérdés-felelet módjára függ össze. E tétel kidolgozásában a főtémát fantáziaszerűen fejleszti és állandó ellenponttá társítja a zeneszerző.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap