Kővári György (építészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kővári György
Született 1934. május 3.
Budapest
Elhunyt 1982. január 26.
Budapest (47 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása építész
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1957)
Kitüntetései Ybl Miklós-díj (1964)
Sírhely Farkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kővári György témájú médiaállományokat.

Kővári György (Budapest, 1934. május 3. – Budapest, 1982. január 26.) Ybl-díjas magyar építészmérnök. Számos meghatározó 20. századi közlekedéssel kapcsolatos épület és egyéb létesítmény tervezése fűződik nevéhez.

Pályafutása[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte 1957-ig. Ettől kezdve haláláig a MÁV Tervező Intézet tervezője, majd osztályvezetője volt. 1963 és 1966 között a Balaton fejlesztési tervével foglalkozott, de elsősorban közlekedési létesítményeket tervezett. Az 1970-es évek közepén METROBER főépítészeként a budapesti közlekedési csomópontok kialakításán is dolgozott. Főbb megvalósult épületei: a budapesti Déli pályaudvar új fejépülete (1961–1962) és a Déli pályaudvar teljes átépítése (1969); a balatonfüredi pályaudvar (1967–1972), a budapesti Keleti pályaudvar metrócsatlakozása (1967–1970), a kazincbarcikai pályaudvar (1959–1960), a Kőbánya-Kispest metróvégállomás (1980), a budapesti Skála Metró áruház és a Marx, ma Nyugati tér áttervezése (1982). Tervet készített Kelenföld vasútállomás felvételi épületének koncepciójára, tervezett több MÁV-üdülőt, társasházat. Az egyiptomi vasutak részére biztosító berendezési épületeket, Nigériában egy komplex oktatási centrumot tervezett. A MÁV Kórház rekonstrukciójára készített koncepciótervét elfogadták, kiviteli terveinek készítése közben hunyt el.

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]