Kő-lyuk (Parasznya)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kő-lyuk
Hossz 623 m
Mélység 19 m
Magasság 11,6 m
Függőleges kiterjedés 30,6 m
Tengerszint feletti magasság 441 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-4
Elhelyezkedése
Kő-lyuk (Magyarország)
Kő-lyuk
Kő-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 12″

A Kő-lyuk egy elsősorban régészeti jelentőségű, fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírása[szerkesztés]

A Bükk-vidéken található bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Kőlyuk-galya déli oldalán, a Hillebrand Jenő-barlang szomszédságában található. Mivel le van zárva egy denevérvédelmi szempontból kialakított ráccsal, kizárólag a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható. A 441 méter tengerszint feletti magasságban, egy sziklafal tövében nyíló barlang hazánk egyik legérdekesebb, valószínűleg még számos titkot rejtő kultúrtörténeti értéke.

A triász időszaki mészkőben kialakult, inaktív forrásbarlang. A megvizsgált üledékek szerint víznyelő is volt. A járatai változatos formájú cseppkövekkel, valamint hegyitejjel díszítettek. A teljes hossza 623 méter. Az 1951-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által miniszteri határozattal régészeti védelem alá helyezett lelőhely jelentős denevértanya. Alapfelszerelés elég a látogatásához.

Gyakran összekeverték, illetve nem tettek pontos különbséget a régészeti leírásokban a Kő-lyuk és a régen Kőlyuk II-nek nevezett Hillebrand Jenő-barlang között. Előfordul az irodalmában Andókúti-barlang (Kordos 1984), Andókúti barlang, Kő-lyuk I. (Hevesi 2002), Kőlyuk I. sz. barlang (Kordos 1984), Kőlyuk 3. barlang, a Kő-lyuk 3. név egy másik barlang neve, Medve-koponyás, Medvekoponyás-barlang, Nagykőlyuk (Kordos 1984), Nagy-kő-lyuk (Regős, Ringer 2003) és Nagy-Kő-lyuk (Hevesi 2002) néven is.

Régészeti leletek[szerkesztés]

Az egyetlen, megmunkált, de jellegtelen kovadarab valószínűleg a paleolitikumot képviseli. Kadić Ottokár és Klein József 1950-ben három darab egymással szembefordított barlangi medve koponyát talált, melyek azonban másnapra eltűntek a lelőhelyről, mert az ásatók nem szedték fel azokat. A belső részeken, két helyen talált medvekoponya-depozíció, vagyis az ember által elhelyezett koponyák miatt, Vértes feltételesen az aurignaci kultúra lelőhelyei közé sorolta a barlangot. Ennek ellentmond, hogy az egyik depozíció helye alatt 1999-ben bronzkori temetkezés nyomait találták. A helyet a régi álláspont szerint feltehetően kultikus célokra használta az őskőkorszak embere. Jelenleg az a valószínűbb, hogy az egyik koponyát egy itt eltemetett bronzkori személy sírja elé, talán őrzőnek állították.

A kyjatice-kultúra emlékeit, elsősorban cseréptöredékeket, a barlang felszínén találták meg a régészek. A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei, Markó András és Holl Balázs cölöpnyomokat találtak a barlangban 2002-ben. Ugyanekkor a vezetőjük, Regős József, pedig a képződmények, feltehetően festéknyerés céljából történő megfaragását dokumentálta. A könnyen porrá alakítható, fehér hegyitejet talán festékként használták a korabeli emberek.

A barlang és előtere biztosan használatban volt, vagy legalábbis ismert és nyitott volt az újkőkorszaki bükki kultúra, a bronzkor és a kora vaskor (kyjatice-kultúra), valamint a császárkor idején is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A régóta ismert, nyitott bejáratú üreg előterében Kadić Ottokár 1913-ban végzett ásatást. 1944-ben Mottl Máriával tért vissza és ekkor fedezték fel a barlang belső részeit. 1947-ben Saád Andor a Felső-folyosó bejáratánál talált egy megmunkált kovaszilánkot kutatásai közben, amit Megay Géza, Nemeskéri János és Szabadkay Béla társaságában végzett.

Kadić Ottokár Kretzoi Miklós közbenjárására, a Földtani Intézet anyagi támogatásával és Klein József segítségével 1950-ben, július 7-étől augusztus 20-áig újból feltárást végzett itt. Ez volt Kadić Ottokár utolsó ásatása. Kadić Ottokár, Saád Andor és Nemeskéri János ásatásairól hivatalos ásatási jegyzőkönyv nem ismert, a Herman Ottó Múzeumban találhatók a leletek. Szintén 1950-ben Megay Géza leletmentő-rétegtisztázó ásatást végez. 1951-ben Venkovits István a járatokból kinyerhető guanókészletek után vizsgálódott és ekkor készült el a barlang első térképe is. Ugyanebben az évben Gábori Miklós négy napos eredménytelen leletmentést végzett az előterében. 1958-ban Vértes László helyszíni szemlét tartott, Kőfalusi Endre miskolci turista bejelentése alapján, amelynek alapján az üreget a régészeti szempontból fontos barlangok sorába illesztette. A terepbejáráson egy rossz állapotú barlangi medve koponya került elő egy annyira szűk helyről, ahová csak emberkéz tehette. Ekkor készült el a második térképe, amelyet 1965-ben nyomtatásban is megjelentetett Vértes László.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. A régészeti jelentősége miatt és az őslénytani értékei alapján, valamint a denevérek védelme miatt 1982 óta fokozottan védett barlang. 1983-ban Kárpát József készített róla térképet. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel három névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1984-ben a barlang volt az egyik helyszíne a Kinizsi Kupa nevű országos barlangversenynek. 1992-ben lezáratta a bejáratát a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a denevérek zavarásának a megakadályozása érdekében és az illegális ásatások ellen. 1999-ben Regős József, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a megbízásából elvégezte a természeti állapot-felvételét. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 484 méter hosszú, 23 méter függőleges kiterjedésű és 125 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 484 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]