Közösségi tudomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A közösségi tudomány (házi tudomány, önkéntes tudomány, civil tudomány, angolul citizen science vagy CS) olyan tudományos kutatás, amelyet részben vagy egészben amatőr (vagy nem hivatásos) tudósok végeznek.[1] A közösségi tudomány felfogható mint "a nyilvánosság részvétele a tudományos kutatásban", amelynek eredménye gyakran a tudományos kutatás előrelépése a tudományos közösségek kapacitásának javításával, valamint a tudományterületek nyilvánosság általi megértésének növelésével.[2][3][4]

A Logan Pass közelében található sziklák átvizsgálása hegyi kecskék után kutatva, Glacier Nemzeti Park Közösségi Tudomány Program keretében

Meghatározás[szerkesztés]

Az Európai Bizottság Digitális Tudományos Egysége és a Socientize.eu 2013-ban kiadott egy "Zöld könyv az közösségi tudományról" című dokumentumot, amely meghatározta a közösségi tudomány fogalmát, miszerint "a nyilvánosság részvétele a tudományos kutatási tevékenységekben, amikor az állampolgárok aktívan hozzájárulnak a tudományhoz szellemi erőfeszítéseikkel, a környezetük ismeretével, vagy eszközeikkel és erőforrásaikkal. A résztvevők kísérleti adatokat és létesítményeket biztosítanak a kutatók számára, új kérdéseket vetnek fel és új tudományos kultúrát hoznak létre."[5][6]

A közösségi tudományt magánszemélyek, csoportok vagy önkéntesek hálózatai végezhetik. A közösségi tudósok gyakran együttműködnek hivatásos tudósokkal a közös célok elérése érdekében. A nagy önkéntes hálózatok gyakran lehetővé teszik a tudósok számára, hogy olyan feladatokat hajtsanak végre, amelyek más eszközökkel túl drágák vagy időigényesek lennének.[7]

Számos közösségi tudományos projekt szolgál oktatási és tájékoztatási célokat.[8][9][10] Ezek a projektek formális tantermi környezethez vagy informális oktatási környezethez, például múzeumok számára készülhetnek.

A közösségi tudomány az elmúlt négy évtizedben fejlődött. A legújabb projektek nagyobb hangsúlyt fektetnek a tudományosan megalapozott gyakorlatokra és a közoktatás mérhető céljaira.[11] A modern közösségi tudomány elsősorban abban különbözik történelmi formáitól, hogy részvételt biztosít a nyilvánosság számára, ezáltal nagyobb méreteket ölt. A technológiát a közösségi tudományos tevékenység legutóbbi robbanásának egyik fő mozgatórugójaként tartják számon.[12]

2020 februárjában a Timber Press (Workman Publishing Company) kiadta a "The Field Guide to Citizen Science" című gyakorlati útmutatót mindazok számára, akik érdeklődnek a közösségi tudfomány iránt.[13]

Alternatív meghatározások[szerkesztés]

A közösségi tudományának egyéb meghatározásait is javasolták. Például Bruce Lewenstein, a Cornell Egyetem Kommunikációs és S&TS részlege három lehetséges definíciót ír le:[14]

  • A nem tudósok részvétele az egyedi tudományos protokollok szerinti adatgyűjtés folyamatában, valamint az adatok felhasználásának és értelmezésének folyamatában.[14]
  • A nem tudósok bevonása a technikai vagy tudományos elemeket hordozó politikai kérdések valódi döntéshozatalába.[14]
  • A kutatók bevonása a demokratikus és politikai folyamatba.[14]

Egy 2014-es Mashable cikk a következőképpen definiálja a közösségi tudóst: "Bárki, aki idejével és erőforrásaival önként hozzájárul professzionális tudósokkal együttműködve a tudományos kutatáshoz."[15]

Előnyök és korlátok[szerkesztés]

Az állampolgárok részvétele a tudományos projektekben a kíváncsiság és a tudomány jobb megértésének ösztönzési eszközévé vált, valamint példátlan kapcsolatot épít a professzionális tudósok és a nagyközönség között.[4] A National Park Service által 2008-ban közzétett kutatási jelentésben Brett Amy Thelen és Rachel K. Thiet a szakirodalomban korábban közölt következő aggályokat említi az önkéntesek által generált adatok érvényességével kapcsolatban:[16][17]

  • Egyes projektek nem alkalmasak az önkéntesek számára, például ha összetett kutatási módszereket alkalmaznak, vagy sok (gyakran ismétlődő) munkát igényelnek.[16]
  • Ha az önkéntesek nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel a kutatási és ellenőrzési protokollok terén, fennáll az elfogult adatgyűjtés veszélye.

Különösen az adatok pontosságának kérdése marad nyitva. John Losey, a Lost Ladybug közösségi tudományos projekt létrehozója azzal érvelt, hogy a közösségi tudományos adatok költséghatékonysága felülmúlhatja az adatminőséggel kapcsolatos aggályokat, ha megfelelő módon kezelik őket.[18]

2016 decemberében M. Kosmala, A. Wiggins, A. Swanson és B. Simmons szerzők a Frontiers in Ecology and the Environment folyóiratban tanulmányt tettek közzé "Az adatok minőségének értékelése a közösségi tudományban" címmel.[19] Az összefoglaló leírja, hogy az ökológiai és környezeti közösségi tudományos projektek milyen hatalmas potenciállal bírnak a tudomány előmozdításában. A közösségi tudományos projektek befolyásolhatják a szabályozást és támogathatják az erőforrás-menedzsmentet olyan adatkészletek előállításával, amelyeket egyébként nem lenne kifizetődő létrehozni. A "Dióhéjban" (3. oldal) részben négy következtetés szerepel. Ezek a következők: Sablon:Quote frame

  1. A közösségi tudósok által létrehozott adatkészletek megbízhatóan magas minőségűek lehetnek, hasonlóan a szakemberek által készített adatokhoz.
  2. Az egyéni önkéntesek pontossága változó, a feladat nehézségétől és az önkéntes tapasztalatától függően. Számos módszer létezik a pontosság kellő szintre történő növelésére.
  3. A közösségi adatállományokban előforduló elfogultságok legtöbb típusa megtalálható a professzionálisan előállított adatkészletekben is, és azok az ismert statisztikai eszközök segítségével kezelhetők.
  4. A közösségi tudományos projektek bírálóinak meg kell vizsgálniuk az iterált projekttervezést, az önkéntesekre és adatelemzésekre vonatkozó szabályok szabványosságát és megfelelőségét, a metaadatok rögzítését és a pontosság értékelését.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi tudomány népszerűsödésével és beérésével a projekt sikereinek kulcsfontosságú mutatója az adatminőség iránti növekvő tudatosság lesz. Arra a következtetésre jutottak továbbá, hogy a közösségi tudomány általános eszközként fog megjelenni, amely segít "az egyébként megszerezhetetlen, magas színvonalú adatok gyűjtésében a szabályozás és az erőforrás-gazdálkodás, a természetvédelmi monitoring és az tudomány támogatása érdekében".[19]

Egy 2018-ban közzétett tanulmány összehasonlította a pillangóminta-nyilvántartások szakmailag kurált adatkészletének használatát egy közösségi program, az eButterfly négyéves adataival .[20][21] Az eButterfly adatkészletet használták, mivel az a helyszínen alkalmazott szakértői ellenőrzési eljárás miatt jó minőségűnek bizonyult. Létezett egy történelmi, nagyrészt intézményi adatkészlet is, amely ugyanarra a földrajzi területre terjedt ki. A szerzők megjegyzik, hogy ebben az esetben közösségi adatok újabb és kiegészítő információkat nyújtanak a mintadatokhoz. Öt új fajról számoltak be a közösségi adatok alapján, és a kombinált, közösségi adatokat is tartalmazó adatkészletben a fajok több mint 80% -ánál javultak a földrajzi eloszlási információk.

Számos közelmúltbeli tanulmány kezdte feltárni a közösségi tudományos projektek pontosságát, és azt, hogy miként lehet előrejelezni a pontosságot olyan változók alapján, mint a gyakorlók szakértelme. Az egyik példa egy Edgar Santos-Fernandez és Kerrie Mengersen (British Ecological Society) által 2021-ben publikált tanulmány, amely a legújabb R és Stan kódokat használva értékelte a fajok Serengeti (Tanzánia) közösségi tudósok általi azonosításának pontosságát. Ez betekintést nyújtott az ilyen folyamatok lehetséges problémáiba, beleértve a „megkülönböztető és a találgatási viselkedést”. A kutatók megállapították, hogy a polgári tudósok képzettségi szintje és szaktudása alapján történő osztályozásának módszerei megkönnyíthetik az általuk végzett tanulmányok elemzését.[22]

Etikai kérdések[szerkesztés]

Különböző tanulmányok jelentek meg a közösségi tudomány etikájáról, ideértve a szellemi tulajdonhoz és a projekt tervezéséhez kapcsolódó aspektusokat .[23][24][25][26][27] A Cornell Ornitology Lab laboratóriumában működő Citizen Science Association (CSA) és a berlini Museum für Naturkunde székhelyű Európai Citizen Science Association (ECSA) etikai és alapelvekkel foglalkozó munkacsoportokkal rendelkezik.[28][29]

2015 szeptemberében az Európai Citizen Science Association (ECSA) közzétette a Közösségi tudomány tíz alapelvét, amelyeket az ECSA "A legjobb gyakorlatok megosztása és kapacitásépítés" munkacsoportja dolgozott ki a londoni Természettudományi Múzeum vezetésével, az egyesület számos tagjának közreműködésével.[30][31]

  1. A közösségi tudományos projektek aktívan bevonják az állampolgárokat olyan tudományos törekvésekbe, amelyek új ismereteket vagy megértést generálnak. A polgárok közreműködőként, együttműködőként vagy projektvezetőként léphetnek fel, és jelentős szerepet tölthetnek be a projektben.
  2. A közösségi tudományos projekteknek valódi tudományos eredménye van, például egy kutatási kérdés megválaszolása vagy a természetvédelmi intézkedések, az irányítási döntések vagy a környezetvédelmi politika elősegítése.
  3. A részvétel mind a hivatásos tudósok, mind a közösségi tudósok számára előnyökkel jár. Az előnyök közé tartozhat a kutatási eredmények publikálása, a tanulási lehetőségek, a személyes elégedettség, a társadalomra gyakorolt pozitív hatások, küldetéstudat a tudományos bizonyítékokhoz való hozzájárulás révén, pl. helyi, nemzeti és nemzetközi problémák kezelése, és ezen keresztül a szabályozás befolyásolásának lehetősége.
  4. A közösségi tudósok, részt vehetnek a tudományos folyamat több szakaszában. Ez magában foglalhatja a kutatási kérdés kidolgozását, a módszer tervezését, az adatok összegyűjtését és elemzését, valamint az eredmények közlését.
  5. A közösségi tudósok visszajelzéseket kapnak a projektről. Például arról, hogy miként használják fel adataikat, valamint a kutatási, politikai vagy társadalmi eredményekről.
  6. A közösségi tudomány a korlátaival és az elfogultságaival együtt kutatási megközelítésnek tekinthető, amelyeket figyelembe kell venni és ellenőrizni kell. A hagyományos kutatási megközelítésektől eltérően azonban a közösségi tudomány lehetőséget nyújt a nyilvánosság nagyobb mértékű bevonására és a tudomány demokratizálására.
  7. A közösségi tudományos projektek és metaadatok nyilvánosan hozzáférhetővé válnak, és ahol lehetséges, az eredményeket nyílt hozzáférésű formátumban teszik közzé. Adatmegosztás történhet a projekt során vagy azt követően, kivéve, ha ezt biztonsági vagy adatvédelmi aggályok akadályozzák.
  8. A közösségi tudósok elismerést kapnak a projekt eredményeiben és a publikációkban.
  9. A közösségi tudományos programokat tudományos eredményeik, adatminőségük, résztvevői tapasztalataik és szélesebb társadalmi vagy politikai hatásuk alapján értékelik.
  10. A polgári tudományos projektek vezetői figyelembe veszik a szerzői jogokkal, a szellemi tulajdonjogokkal, az adatmegosztási megállapodásokkal, a titoktartással, a hozzárendeléssel és a tevékenységek környezeti hatásával kapcsolatos jogi és etikai kérdéseket.

Sablon:Quote frame

Gazdasági érték[szerkesztés]

Világszerte növekszik a közösségi tudományban való részvétel. A Marc Kuchner és Kristen Erickson által 2018 júliusában összeállított, az első öt közösségi tudományos közösség listája összesen 3,75 millió résztvevőt mutat, bár valószínűleg jelentős átfedés van a közösségek között.

Kapcsolatok az oktatással és az egyetemekkel[szerkesztés]

Számos tanulmány jelent meg, amelyek megvizsgálják a közösségi tudomány helyét az oktatásban (pl.[4][32][33]). A taneszközök tartalmazhatnak könyveket, tevékenységterveket vagy óravázlatokat (pl.[34][35][36][37]). Néhány példa a tanulmányokra:

A Második Nemzetközi Természettudományi Kézikönyv (Mueller és Tippins 2011): "Közösségi tudomány, ökológiai és természettudományos oktatás: az oktatás újragondolása nulláról" című fejezete az összefoglalásban elismeri, hogy: "Egyre nagyobb hangsúlyt kap a tudományos oktatásban a fiatalok közösségi tudományba való bevonása. "

A közösségi tudományt úgy is leírták, hogy az kihívást jelent a "tudásteremtés hagyományos hierarchiái és struktúráira".[38] :122

Történet[szerkesztés]

A "közösségi tudomány" meglehetősen új kifejezés, de a gyakorlat maga régi. A 20. század előtt a tudomány gyakran úri tudósok, amatőr vagy önfinanszírozott kutatók elfoglaltsága volt, mint Sir Isaac Newton, Benjamin Franklin és Charles Darwin .[39] A 20. század előtti női közösségi tudósok közé tartozik Florence Nightingale, aki "talán jobban testesíti meg a közösségi tudomány radikális szellemét".[40]

Észak-Amerika brit gyarmatosítása során az első közösségi tudósok az amerikai gyarmatosítók voltak, akik rögzítették az időjárást, létrehozva ezzel a jelenleg az éghajlati adatok és a klímaváltozás becsléséhez felhasznált információk nagy részét. Ezek közé az emberek közé tartozott John Campanius Holm, aki az 1600-as évek közepén rögzítette a viharokat, valamint George Washington, Thomas Jefferson és Benjamin Franklin, akik Amerika alapításakor nyomon követték az időjárási mintákat. Munkájuk a minták azonosítására irányult a saját, valamint társaik és elődeik adatainak összegyűjtésével, nem pedig a tudományos területeken szerzett specifikus szakmai ismeretekkel.[41]

A 20. század közepére azonban a tudományt az egyetemek és a kormányzati kutatólaboratóriumok alkalmazásában álló kutatók uralták. Az 1970-es évekre ez az átalakulás megkérdőjeleződött. Paul Feyerabend filozófus a "tudomány demokratizálását" szorgalmazta. Erwin Chargaff biokémikus szorgalmazta, hogy a természetkedvelő amatőrök visszatérjenek a tudományhoz Descartes, Newton, Leibniz, Buffon és Darwin hagyományai szerint - a tudományt a "közösségnek kell uralnia, nem pedig a pénzre elfogult technikai bürokratáknak".[42]

Egy 2016-os tanulmány azt jelzi, hogy a közösségi tudomány legnagyobb hatása a biológia, a természetvédelem és az ökológia kutatására van, és elsősorban az adatok gyűjtésére és osztályozására alkalmazzák.[43]

Amatőr csillagászat[szerkesztés]

Az amatőr csillagászok saját felszerelést építhetnek, és csillagpartikat és összejöveteleket tarthatnak, mint például a Stellafane

A csillagászat régóta olyan terület, amelyhez az amatőrök hozzájárultak az idők során, egészen a mai napig.[44]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gura, Trisha (2013). „Citizen science: amateur experts”. Nature 496 (7444), 259–261. o. DOI:10.1038/nj7444-259a. PMID 23586092.  
  2. Steven, R., Barnes, M., Garnett, ST., Garrard, G., O'Connor, J., Oliver JL., Robinson, C., Tulloch, A., Fuller, RA. (2019). „Aligning citizen science with best practice: Threatened species conservation in Australia”. Conservation Science and Practice 1 (10). DOI:10.1111/csp2.100.  
  3. Hand (2010). „Citizen science: People power”. Nature 466 (7307), 685–687. o. DOI:10.1038/466685a. PMID 20686547.  
  4. a b c C. Doyle. Using the Web for Science in the Classroom: Online Citizen Science Participation in Teaching and Learning. DOI: 10.1145/3292522.3326022 (2019. június 30.). ISBN 978-1-4503-6202-3. Hozzáférés ideje: 2019. július 30.  Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „UTW_1” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  5. Green paper on Citizen Science for Europe: Towards a society of empowered citizens and enhanced research. European Commission, 2014. január 21. [2016. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  6. Green paper on Citizen Science. Socientize.eu, 2013 [2015. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  7. Silvertown (2009). „A new dawn for citizen science”. Trends in Ecology & Evolution 24 (9), 467–471. o. DOI:10.1016/j.tree.2009.03.017. PMID 19586682.  
  8. Osborn, D. A.. Monitoring Rocky Intertidal Shorelines: A Role for the Public in Resource Management, California and the World Ocean 02, 57. o.. DOI: 10.1061/40761(175)57 (2002). ISBN 978-0-7844-0761-5 
  9. Brossard (2005). „Scientific knowledge and attitude change: The impact of a citizen science project”. International Journal of Science Education 27 (9), 1099–1121. o. DOI:10.1080/09500690500069483.  
  10. Bauer (2000). „Public Knowledge of and Attitudes to Science: Alternative Measures That May End the "Science War"”. Science, Technology, & Human Values 25, 30–51. o. DOI:10.1177/016224390002500102.  
  11. Bonney (2009). „Citizen Science: A Developing Tool for Expanding Science Knowledge and Scientific Literacy”. BioScience 59 (11), 977–984. o. DOI:10.1525/bio.2009.59.11.9.  
  12. Silvertown (2009). „A new dawn for citizen science”. Trends in Ecology & Evolution 24 (9), 467–471. o. DOI:10.1016/j.tree.2009.03.017. PMID 19586682.  
  13. D. Cavalier. The Field Guide to Citizen Science. Timber Press (2020. február 4.). ISBN 9781604698473 
  14. a b c d Lewenstein (2004. június 8.). „What does citizen science accomplish?”, Kiadó: Cornell University. [2014. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 16.)  
  15. Eric Larson. „What Is Citizen Science, and How Can You Get Involved?”, Mashable, 2014. május 26.. [2017. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  16. a b Thelen (2008). „Cultivating connection: Incorporating meaningful citizen science into Cape Cod National Seashore's estuarine research and monitoring programs”. Park Science 25 (1).  
  17. McClure (2020. január 22.). „Artificial Intelligence Meets Citizen Science to Supercharge Ecological Monitoring” (angol nyelven). Patterns 1 (7), 100109. o. DOI:10.1016/j.patter.2020.100109. ISSN 2666-3899. PMID 33205139.  
  18. M. M. Gardiner (2012. november 1.). „Lessons from lady beetles: accuracy of monitoring data from US and UK citizen-science programs”. Frontiers in Ecology and the Environment 10 (9), 471–476. o. DOI:10.1890/110185.  
  19. a b Margaret Kosmala (2016. december 1.). „Assessing Data Quality in Citizen Science”. Frontiers in Ecology and the Environment 14 (10), 551–560. o. DOI:10.1002/fee.1436.  
  20. Semeniuk. „The butterfly effect: How Canadians and their smartphones are helping scientists map species diversity”, The Globe and Mail, 2018. október 7.. [2018. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. október 13.) 
  21. Soroye (2018. július 3.). „Opportunistic citizen science data transform understanding of species distributions, phenology, and diversity gradients for global change research”. Global Change Biology 24 (11), 5281–5291. o. DOI:10.1111/gcb.14358. PMID 29920854.  
  22. Santos‐Fernandez (2021). „Understanding the reliability of citizen science observational data using item response models” (angol nyelven). Methods in Ecology and Evolution n/a (n/a). DOI:10.1111/2041-210X.13623. ISSN 2041-210X.  
  23. H. Riesch (2014. január 22.). „Citizen science as seen by scientists: Methodological, epistemological and ethical dimensions”. Public Understanding of Science 23 (1), 107–120. o. DOI:10.1177/0963662513497324. PMID 23982281.  
  24. D. B. Resnik (2015. december 1.). „A framework for addressing ethical issues in citizen science”. Environmental Science & Policy 54, 475–481. o. DOI:10.1016/j.envsci.2015.05.008.  
  25. A. E. Bowser (2015. január 22.). „Privacy in Participatory Research: Advancing Policy to support Human Computation”. Human Computation 2 (1), 19–44. o. DOI:10.15346/hc.v2i1.3.  
  26. S. Hoffman (2014. szeptember 1.). „Citizen Science: The Law and Ethics of Public Access to Medical Big Data”. Berkeley Technology Law Journal Case Legal Studies Research Paper No. 2014-21.  
  27. T. Scassa: Managing Intellectual Property Rights in Citizen Science: A Guide for Researchers and Citizen Scientists. Woodrow Wilson International Center for Scholars, 2015 [2017. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  28. CSA Working Group on Ethics. Citizen Science Association. [2017. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 24.)
  29. ECSA Principles & Standards in Citizen Science: Sharing Best Practice & Building Capacity. ECSA. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  30. European Citizen Science Association: 10 Principles of Citizen Science (English). ECSA, 2015. szeptember 1. [2016. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  31. ECSA Documents. ECSA, 2015. szeptember 1. [2016. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  32. R. Bonney: Citizen Science and Youth Education. Center for Advancement of Informal Science Education, 2015. január 1. [2018. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 21.)
  33. A. Ruck: School-based Citizen Science and its Contribution to Environmental Education Outcomes: a Literature Review. European Educational Research Association, 2016. augusztus 25. [2018. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 21.)
  34. P. Cain: Hands-on Activity: Citizen Science with Zooniverse. Kansas State University, 2012 [2018. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 21.)
  35. N. Trautmann. Citizen Science: 15 Lessons That Bring Biology to Life. National Science Teachers Association (2014. február 28.). ISBN 9781936959082 
  36. Citizen Science Toolkit. California Academy of Sciences, 2015 [2018. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 21.)
  37. Lesson Plans – Citizen Science. NASA, 2017. november 7. [2017. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 21.)
  38. Dariusz Jemielniak. Collaborative Society. MIT Press (2020. február 18.). ISBN 978-0-262-35645-9 
  39. Silvertown (2009. szeptember 1.). „A new dawn for citizen science”. Trends in Ecology & Evolution 24 (9), 467–471. o. DOI:10.1016/j.tree.2009.03.017. PMID 19586682.  
  40. Mark Piesing. „The rise of citizen science: can the public help solve our biggest problems?”, Guardian News & Media Limited, 2020. november 16. (Hozzáférés ideje: 2020. november 18.) 
  41. Fecko (2014. január 22.). „THE RELEVANCE OF BENJAMIN FRANKLIN'S AND THOMAS JEFFERSON'S TECHNICAL WRITING FOR MODERN COMMUNICATORS”. Thesis, University of Central Florida.  
  42. Erwin Chargaff. Heraclitean fire: sketches from a life before nature. New York: Rockefeller University Press (1978). ISBN 978-0-87470-029-9  Sablon:Page needed
  43. Kullenberg (2016. január 14.). „What Is Citizen Science? – A Scientometric Meta-Analysis”. PLOS ONE 11 (1), e0147152. o. DOI:10.1371/journal.pone.0147152. PMID 26766577.  
  44. Mims III (1999). „Amateur Science—Strong Tradition, Bright Future”. Science 284 (5411), 55–56. o. DOI:10.1126/science.284.5411.55. „Astronomy has traditionally been among the most fertile fields for serious amateurs [...]” 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Citizen science című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.