Közönséges víziskorpió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges víziskorpió
Közönséges víziskorpió a természetes élőhelyén
Közönséges víziskorpió a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Vízipoloskák (Nepomorpha)
Család: Víziskorpiók (Nepidae)
Nem: Nepa
Linnaeus, 1758
Faj: N. cinerea
Tudományos név
Nepa cinerea
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges víziskorpió témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges víziskorpió témájú médiaállományokat és Közönséges víziskorpió témájú kategóriát.

A közönséges víziskorpió (Nepa cinerea) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a poloskák (Heteroptera) alrendjébe és a víziskorpiók (Nepidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A közönséges víziskorpió Európától Kínáig honos. Eredetileg széles körben elterjedt volt, napjainkban száma csökken.

Megjelenése[szerkesztés]

Víziskorpió Petri-csészében

A közönséges víziskorpió körülbelül 2 centiméter hosszú. Potrohán a légzőcső hosszúra nyúlt. Teste rövid és erőteljes felépítésű, nyújtott tojás alakú, lapított, felül barnás vagy feketés-szürke, a potroh hátoldala kiterjedten vörös. Feltűnők a „ragadozólábakká” módosult első lábak, melyek a zsákmány megragadására szolgálnak. A víziskorpió sajátos hidrosztatikus szervvel rendelkezik, segítségével állandóan érzékelni képes a megfelelő vízmélységet, amelyben a légzőcső még éppen eléri a víz felszínét.

Életmódja[szerkesztés]

A közönséges víziskorpió különböző típusú, igen sekély vizek lakója. Tápláléka ebihalak, rovarlárvák, ritkán apró halak is. Szúrása fájdalmas. A kerti tavakat szívesen elfoglalják.

Szaporodása[szerkesztés]

Április-májusban a nőstények víz alatti növények szárára és levelére rakják petéiket. A peték 6-9 finom légzőfüggeléket viselnek, melyek az őket körülvevő levegőburokkal vannak kapcsolatban, így elegendő oxigénellátásban részesülnek.

Forrás[szerkesztés]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.