Közönséges tarkalepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges tarkalepke
Imágó
Imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Tarkalepkék (Nymphalinae)
Nemzetség: Melitaeini
Alnemzetség: Melitaeina
Newman, 1870
Nem: Melitaea
Fabricius, 1807
Faj: M. athalia
Tudományos név
Melitaea athalia
(Rottemburg, 1775)
Szinonimák
  • Mellicta athalia Rottemburg, 1775
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges tarkalepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tarkalepke témájú médiaállományokat és Közönséges tarkalepke témájú kategóriát.

A közönséges tarkalepke (Melitaea athalia) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába sorolt faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megtalálható egész Európában (kivéve Egyesült Királyság nagy részét, valamint Skandináviát és Dél-Spanyolországot), továbbá Ázsia mérsékelt övi területein. Egyik alfaja Észak-Afrikában él. Magyarországon ez a leggyakoribb tarkalepke.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím szárnyfesztávolsága mintegy 41, a nőstényé 47 milliméter. A lepkének két pár szárnya van. A hernyó szájszerve rágó, az imágóé pödörnyelv (feltekeredő szívó-nyalócső). A szárnyfelszínen sűrű barna vonalak futnak, a fonák javarészt narancsszínű, a hátsó szárnyon fehér vagy krémszínű szalagokkal. Szárnyán a rajzolat rendkívül változékony, ami megnehezíti azonosítását.

A hernyó sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdei tisztásokon, réteken, utak mentén repül lassú szárnycsapásokkal, a fűszálak végén gyakran megpihenve. Közép-Európában élőhelye egyre jobban szűkül; jövője a réti élőhelyek fennmaradásától függ. Más területeken kevésbé veszélyeztetett.

Oligofág hernyója az útifűfélék (Plantaginaceae) leveleit rágja, kiváltképp a lándzsás útifűét (Plantago lanceolata). A lepke nektárt szív. Hernyó állapotban telel át, társas szövedékben. Évente egy nemzedéke repül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény legfeljebb 200-as csomókban rakja petéit a lándzsás útifű leveleire. A petéből 3 hét múlva kel ki. Hernyó időszaka a leghosszabb. Megmássza a takarmánynövényeket, és egészen télig megállás nélkül rág, majd áttelel és tavasszal ismét rágni kezd. 10 hónapos korában bebábozódik. A báb a lándzsás útifű levelein lóg. A rovart vastag külső burok védi. A kifejlett állat csak néhány hétig él; a nőstény röviddel a peték lerakása után elpusztul.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 50.