Közönséges herelégy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges herelégy
Nőstény példány
Nőstény példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Család: Zengőlegyek (Syrphidae)
Alcsalád: Eristalinae
Nemzetség: Eristaliini
Alnemzetség: Eristalina
Nem: Eristalis
Alnem: Eoseristalis
Faj: E. tenax
Tudományos név
Eristalis tenax
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Eristalomyia tenax Linnaeus, 1758
  • E. campestris Meigen, 1822
  • Musca tenax Linnaeus, 1758[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges herelégy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges herelégy témájú kategóriát.

A közönséges herelégy (Eristalis tenax) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a zengőlegyek (Syrphidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges herelégy világszerte előfordul. Az egyik leggyakoribb zengőlégy.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges herelégy 1,5 centiméter hosszú. A háziméh (Apis mellifera) hímjéhez hasonlít, de a zengőlegyek (Syrphidae) családjának tagja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges herelégy kertekben trágyarakásokon, istállókban és trágyán látható, emberkísérő faj. A légy viráglátogató. A lárvák a torkukban levő szűrőkészülék segítségével a szennyes léből kiszűrik a még felhasználható tápanyagokat, és ezzel némileg hozzájárulnak a szennyvizek derítéséhez.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legyeket és lárváikat tavasztól őszig megtaláljuk. A peterakásra készülő nőstényeket a trágyaszag vonzza, és petéiket csoportokban trágyalével kevert tócsák szélére rakják le. A lárvák erősen szennyezett, oxigénben szegény vízben, trágyalében, emésztőgödrökben fejlődnek, ahol más állat aligha lenne képes megélni. Valószínűleg az itt tenyésző baktériumokat fogyasztják. A lárvák és a bábok a hátulsó részükön levő hosszú, kinyújtható légzőcsővel jutnak levegőhöz.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Stubbs, Alan E. and Falk, Steven J.. British Hoverflies: An Illustrated Identification Guide. British Entomological & Natural History Society (1983). ISBN 0-9502891-4-0 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.