Közönséges herelégy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges herelégy
Nőstény példány
Nőstény példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Kétszárnyúak
(Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Muscomorpha
Család: Zengőlegyek (Syrphidae)
Alcsalád: Eristalinae
Nemzetség: Eristaliini
Alnemzetség: Eristalina
Nem: Eristalis
Faj: E. tenax
Tudományos név
Eristalis tenax
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Eristalomyia tenax

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges herelégy témájú kategóriát.

A közönséges herelégy (Eristalis tenax) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjéhez, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjéhez és a zengőlegyek (Syrphidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges herelégy világszerte előfordul. Az egyik leggyakoribb zengőlégy.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges herelégy 1,5 centiméter hosszú. A házi méh (Apis mellifera) hímjéhez hasonlít, de a zengőlegyek (Syrphidae) családjának tagja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges herelégy kertekben trágyarakásokon, istállókban és trágyán látható, emberkísérő faj. A légy viráglátogató. A lárvák a torkukban levő szűrőkészülék segítségével a szennyes léből kiszűrik a még felhasználható tápanyagokat, és ezzel némileg hozzájárulnak a szennyvizek derítéséhez.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legyeket és lárváikat tavasztól őszig megtaláljuk. A peterakásra készülő nőstényeket a trágyaszag vonzza, és petéiket csoportokban trágyalével kevert tócsák szélére rakják le. A lárvák erősen szennyezett, oxigénben szegény vízben, trágyalében, emésztőgödrökben fejlődnek, ahol más állat aligha lenne képes megélni. Valószínűleg az itt tenyésző baktériumokat fogyasztják. A lárvák és a bábok a hátulsó részükön levő hosszú, kinyújtható légzőcsővel jutnak levegőhöz.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.