Erdei egér

Erdei egér
	Hollandiai példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Egérfélék (Muridae);
Alcsalád:	Egérformák (Murinae);
Nem:	Apodemus; Kaup, 1829
Alnem:	Sylvaemus;
Faj:	A. sylvaticus;
Tudományos név
	Apodemus sylvaticus; Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
	Apodemus albus (Bechstein, 1801); Apodemus algirus (Pomel, 1856); Apodemus alpinus (Burg, 1921); Apodemus bergensis (Krausse, 1921); Apodemus butei Hinton, 1914; Apodemus callipides (Cabrera, 1907); Apodemus candidus (Bechstein, 1796); Apodemus celticus (Barrett-Hamilton, 1900); Apodemus chamaropsis (Levaillant, 1857); Apodemus charkovensis (Migulin, 1936); Apodemus clanceyi Harrison, 1947; Apodemus creticus Miller, 1910; Apodemus cumbrae Hinton, 1914; Apodemus dichruroides Miric, 1960; Apodemus dichrurus (Rafinesque, 1814); Apodemus dichrurus Cabrera, 1921; Apodemus eivissensis Alcover, 1977; Apodemus fiolagan Hinton, 1914; Apodemus flaviventris (Petrov, 1943); Apodemus flavobrunneus (Hilzheimer, 1911); Apodemus fridariensis (Kinnear, 1906); Apodemus frumentariae Sans-Coma & Kahmann, 1977; Apodemus ghia Montagu, 1923; Apodemus grandiculus Degerbol, 1939; Apodemus granti Hinton, 1914; Apodemus griseus (Mina Palumbo, 1868); Apodemus hamiltoni Hinton, 1914; Apodemus hayi (Waterhouse, 1838); Apodemus hebridensis (de Winton, 1895); Apodemus hermani Felten & Storch, 1970; Apodemus hessei Miric, 1960; Apodemus hirtensis (Barrett-Hamilton, 1899); Apodemus ifranensis Saint Girons & Bree, 1962; Apodemus ilvanus Kahmann & Niethammer, 1971; Apodemus intermedius (Bellamy, 1839); Apodemus isabellinus (Mina Palumbo, 1868); Apodemus islandicus (Thienemann, 1824); Apodemus krkensis Miric, 1968; Apodemus larus Montagu, 1923; Apodemus leptodus Kretzoi, 1956; Apodemus leucocephalus (Bechstein, 1796); Apodemus maclean Hinton, 1914; Apodemus maximus (Burg, 1925); Apodemus milleri de Beaux, 1926; Apodemus nesiticus Warwick, 1940; Apodemus niger (Bechstein, 1796); Apodemus parvus (Bechstein, 1793); Apodemus pecchioli (Pecchioli, 1844); Apodemus reboudia (Loche, 1867); Apodemus rufescens Saint Girons & Bree, 1962; Apodemus spadix Fritsche, 1934; Apodemus thuleo Hinton, 1919; Apodemus tirae Montagu, 1923; Apodemus tural Montagu, 1923; Apodemus varius (Bechstein, 1796); Apodemus vohlynensis (Migulin, 1938);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei egér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei egér témájú médiaállományokat és Erdei egér témájú kategóriát.

Az erdei egér vagy közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Eurázsiában (Skandináviát kivéve) és Észak-Afrikában él. Ázsiában a Himalájáig húzódik elterjedési területe.

Nevével ellentétben az erdőkön kívül megtalálható szántóföldeken, városi parkokban és kertekben is. Magasabb sziklás hegységekben ritkán fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Az erdei egér a házi egérnél valamivel nagyobb rágcsáló. Hosszúkás testéhez viszonylag hosszú farok tartozik. Szőrzete hátán szürkésbarna, hasán fehér színű. Hátsó lábai hosszabbak mint a mellsők, ezért futás közben ugrálva halad. Gyakran szimatolnak felemelkedve, hátsó lábukon állva. Teste 7–12 centiméter, farka közel 10 centiméter. Súlya 18-35 gramm.

Életmódja[szerkesztés]

Bár elég gyakori rágcsáló, ritkán lehet megpillantani, mert nagyon félénk, éjszakai állat. A nappalt üregében tölti, csak alkonyatkor indul táplálékot keresni.

Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra.

Télire a fészekkamrát is éléskamrának használja, és magvakat halmoz fel benne.

Az erdei egér elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal.

Szaporodása[szerkesztés]

A szaporodási időszak az időjárástól függően áprilistól októberig-novemberig tart. Évente akár négyszer is szaporodik. A nőstény 22-26 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 12-14 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 8 hetes korban érik el.

Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek.

Ellenségei[szerkesztés]

Az erdei egér sok ragadozó számára jelent fontos táplálékforrást. Fő ellenségei a rókák, a menyét, a nyest, a borz és a macska. Bagolyköpetekben is rendszeresen találnak erdei egér maradványokat.

Rokon fajok[szerkesztés]

Sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis)
Pirókegér (Apodemus agrarius)
Kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap