Közönséges csikófark

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges csikófark
Illustration Ephedra distachya0.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Leplesmagvúak (Gnetophyta)
Osztály: Gnétumok (Gnetopsida)
Rend: Ephedrales
Család: Csikófarkfélék (Ephedraceae)
Nemzetség: Csikófark (Ephedra)
Faj: Ephedra distachya
Tudományos név
Ephedra distachya
L.
Alfajok
Lásd a szövegben
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges csikófark témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges csikófark témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges csikófark témájú kategóriát.

A közönséges csikófark (Ephedra distachya) a csikófarkfélék (Ephedraceae) közé tartozó fokozottan védett cserje.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ephedra distachya subsp. distachya
  • Ephedra distachya subsp. helvetica (C.A. Mey.) Asch. & Graebn., 1897
  • Ephedra distachya subsp. monostachya (L.) Riedl, 1967

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őshazája a Földközi-tenger vidéke, Ázsia. Hazánkban a száraz vidékek növénye, hajdani löszmaradványokon és homokgyepekben él, fokozott védelmet élvez. Érdekesség, hogy egyes élőhelyeken sokszor kizárólag porzós, máshol csak termős telepek vannak jelen. Leggyakrabban a Duna–Tisza köze és a Szentendrei-sziget homokpusztáin láthatjuk, emellett a Budai-hegység dolomit-sziklagyepjeiben és a Mezőföldön, lösznövényzetben fordul elő. Budapest belterületén két ponton maradt fenn napjainkig. A Gellért-hegy fő turistalátványosságának számító Szabadság-szobor (Budapest)tól egy perc járásnyira él néhány termős példánya. A Sas-hegy védett területén viszont csak porzós egyedei élnek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nálunk alacsony, 20-30 cm-es, kétlaki cserje. Vörösbarna, fásodó gyökérzete van. A hajtás ágai vesszőszerűek, 1-3 mm vastagok, sűrűn „ízekre”, internódiumokra tagoltak. A szár zöld színű, fotoszintetizál is. Pikkelyes levelei alapjukon összenőttek, keresztben átellenesek. A porzós virágok barkába rendeződnek. A porzós és a termős virágok is nyelesek és szárcsomókról erednek. A porzós virágzatot 2-8 keresztben átellenes murvalevélpár építi fel, melyek tövén a két alsót kivéve porzós virágok találhatók 2-3 pollenzsákkal. A termős virágzatok 4-7 murvalevélpárból szerveződnek, és csak a felső pár tövében található 2 virág.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden virágot száraz hüvellyé szerveződő 2 virágtakarólevél vesz körül. A szélbeporzás segítségével kettős megtermékenyítés megy végbe, ami már a zárvatermők sajátossága. A zárvatermőkkel szemben viszont itt mindkét megtermékenyített petesejtből embrió lesz. A murvalevelek a megtermékenyítés után elhúsosodnak, és piros színű tobozbogyót, ízletes álbogyót hoznak létre, aminek köszönhetően állatok útján is terjed a mag.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fokozottan védett! Eszmei értéke: 100.000-, Ft

Gyógyhatása: Pangáscsökkentő, fogyás, dohányzásról való leszokás, nőgyógyászati problémák. Teázásra nem használható, mert erős hatású anyagokat (efedrin és pszeudoefedrin alkaloidákat) tartalmaz.

Kizárólag gyógynövényhez jól értő orvos javaslatára, az orvos által előírt adagban fogyasztható gyógyszerként!

Gyógyászati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csikófarkot a hagyományos kínai orvoslás már több mint 5000 év óta használja, elsősorban az asztma kezelésére. Csak a szárat és az ágakat dolgozzák fel, nem a teljes növényt. A Ma Huang készítményt a kínai orvosok a hörghurut, szénanátha, közönséges meghűlés és egyéb megbetegedésekre is alkalmazták.

Az efedrin alkaloidot részint légzésjavítóként, részint az asztma gyógyszereként a hagyományos gyógyászat elterjedten alkalmazza.[1] Az orvosok által előszeretettel felírt további csikófark alkaloid között találjuk a pszeudoefedrin és norefedrin vegyületeket. A fenil-propanolamin néven fogyási tablettaként vény nélkül árusított készítmény kétféle csikófark alkaloidot tartalmazott, míg mellékhatásai miatt vissza nem vonták a gyógyszerpiacról.

Csikófark cserje

Hatóanyagával, a tisztított efedrin és a pszeudoefedrin alkaloidokkal folytatott több évtizedes kutatások kimutatták, hogy e vegyületek hatásos nazális (az orron át felszippantható) légzésjavítók, valamint az asztma gyógyszerei. Emellett emelik a vérnyomást, fokozzák a szívritmust, az erek összehúzódását és a hörgőtágulást, valamint serkentik a központi idegrendszert. Az állatkísérletek köhögéscsillapító és gyulladáscsökkentő hatását is alátámasztották. Egyes herbalisták étvágycsökkentőként vagy a szív és keringési rendszer, illetve a központi idegrendszer serkentőjeként javasolják.

Készítményeiről azt tartják, hogy növeli a szexuális örömérzetet.[forrás?]

Mint kábítószer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes országokban az efedrintartalmú szerek forgalmazását korlátozzák, mivel amfetaminszármazékok prekurzora lehet.[1]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Bern

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]