Középcímer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az „angyalos” magyar középcímer.

A középcímer elsősorban egy ország azon címere, mely külön pajzson a fő tartományokon vagy családi címereken kívül egyéb címereket is tartalmaz, melyek az ország vagy a család fennhatósága alá tartoznak. Általában azonban már nem tartalmazza minden ténylegesen birtokolt vagy csak igényelt terület címerét, melyek inkább már a nagycímer részei.

A Magyar Királyság középcímere két pajzsból áll. A nagypajzs tetején a Szent Korona nyugszik a kisebb boglárpajzs a nagypajzs közepén helyezkedik el, ami Magyarország címere korona nélkül (mivel az a nagypajzs fölött látható). A nagypajzs bal felső részén Horvátország, alatta pedig Erdély címere, a középcímer nagypajzsának jobb felsőrészén Dalmácia, alatta Szlavónia címere. A nagypajzs alsó részén Fiume címere.

Névváltozatok:

de: mittleres Wappen
Rövidítések:

A középcímer tehát egy leegyszerűsített nagycímer, mely csak a legfontosabb mezőket tartalmazza. A középcímer kialakítását és használatát a legtöbb országban külön szabályozzák és néha az udvari főtisztviselők számára is megengedték az állami középcímer viselését az öltözékükön és máshol.

Irodalom[szerkesztés]

Kumorovitz L. Bernát: A magyar középcímer és nagycímer kialakulása, 1965.

Lásd még[szerkesztés]