Kísértés (fogalom)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kísértés vonzódás valamilyen helytelen vagy rossz dolog iránt. Olyan kívánság vagy vágy, ami veszélyezteti a hosszú távú célokat. A vallási nyelvben a bűnre ösztönzést jelenti.

Biblia[szerkesztés]

Ószövetség[szerkesztés]

Az Ószövetség arról beszél, hogy Isten próbára teszi az embert az engedelmesség,[1] állhatatosság,[2] tisztulás,[3] istenfélelem[4] és hűség[5] jeleként. A kísértés eszközei: az ördög[6] vagy hamis próféták által[7] történik. Ugyanakkor az Ószövetség szól arról is, hogy az ember "kísérti" Istent elégedetlenséggel és zúgolódással,[8] valamint hitetlenséggel és azzal, hogy "jelet" követel.[9]

Újszövetség[szerkesztés]

Az Újszövetségben a kísértések részben az ördögtől,[10] részben magától az embertől származnak.[11]

Jézus a tanítói munkásságának megkezdése előtt a kísértés pusztájában azokkal a nagy, fő kísértésekkel találkozott,[12] amelyek a legtöbb embert ostromolják. Az első súlyos kísértés az étvágy, a második az elbizakodottság, a harmadik a világ szeretete volt. Az embert érő sokrétű kísértések e három fő pontból erednek.[13]

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2Móz 16,4
  2. Bölcs 3,5
  3. Jer. sir. 4,17
  4. 2Móz 20,20
  5. 2Móz 16,4 Bír 2,22
  6. Jób 1,6-12
  7. Bír 2,22
  8. 2Móz 17,2 4Móz 14,22
  9. Ézs 7,12
  10. 1Thessz 3,5 Luk 22,31
  11. 1Kor 10,22 Gal 6,1
  12. Luk 4,1-13
  13. E. G. White: Bizonyságtételek 4. kötet

Források[szerkesztés]

  • Stuttgarti Bibliai Kislexikon, 1974

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Temptation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.