Kínai lépcsőscsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kínai lépcsőscsiga
Epitonium scalare.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Caenogastropoda
Öregrend: Hypsogastropoda
Rend: Ptenoglossa
Öregcsalád: Epitonioidea
Család: Epitoniidae
Nem: Epitonium
Faj: E. scalare
Tudományos név
Epitonium scalare
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kínai lépcsőscsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai lépcsőscsiga témájú kategóriát.

A kínai lépcsőscsiga (Epitonium scalare) trópusi tengerekben élő ragadozó csigafaj, melynek háza valamikor értékes ritkaságnak számított.

Külseje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epitonium scalare shell.jpg

A csiga rendkívül dekoratív háza 25-72 mm magas, 6-7 kanyarulatból áll. Színe porcelánfehér, a kanyarulatok nem, vagy alig érnek egymáshoz, keresztbordák tartják őket össze. A bordák a növekedés korábbi fázisából megmaradt szájadékperemek. A házba visszahúzódott csigát sötét színű operculum, szájfedő védi.

Előfordulása és életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai lépcsőscsiga az Indiai- és a Csendes-óceán nyugati részének trópusi vizeiben él a Vörös-tengertől a Fidzsi-szigetekig és Japánig. A homokos aljzatot kedveli, ahol anemónákkal táplálkozik.

Kultúrtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első európai ábrázolása a Holland Kelet-Indiai Társaság által alkalmazott Georg Eberhard Rumphius könyvéből származik. Rendkívüli ritkaságnak számított, az ő korában (a 17. sz. második felében) három példány volt ismert, egyik Cosimo de'Medici toszkán nagyherceg, egy másik Johan de la Faille gazdag delfti kereskedő birtokában volt. A harmadik valahol Angliában volt található.

Fél évszázaddal később Linné szintén mint ritkaságot írta le. 1750 körül Mária Terézia férje, I. Ferenc 4000 forintot fizetett egy példányért. 1753-ban négy lépcsőscsigáért 75 fontot fizettek Nagy-Britanniában. 1757-ben Hágában elárverezték a francia nagykövet gyűjteményét, az ő példánya 1611 livre-ért talált gazdára (összehasonlításképpen Diderot ugyanabban az évben 3500 livre-t kapott az Encyclopédie megírásáért). Linné patrónusa, a svéd királynő is birtokolt egy csigaházat, akárcsak Nagy Katalin cárnő. 1800-ig a hollandok monopóliuma volt a csigakereskedelem, ezután Kínából is megindult a behozatal. A kínaiak hamisították is a lépcsőscsigát, rizslisztből készítették másolataikat, amelyekből néhány a mai napig fennmaradt és jóval értékesebb, mint a csigaház amit másolt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]