Baktövis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kínai csűdfű szócikkből átirányítva)
Baktövis
Levelei
Levelei
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae)
Nemzetség-
csoport
:
Galegeae
Nemzetség: Csüdfű (Astragalus)
L.
Faj: A. mongholicus
Tudományos név
Astragalus mongholicus
Bunge
Szinonimák
Szinonimák
  • Astragalus borealimongolicus Y.Z.Zhao
  • Astragalus membranaceus Fisch. ex Bunge
  • Astragalus mongholicus f. albiflorus (Y.N.Lee) M.Kim
  • Astragalus mongholicus var. dahuricus (Fisch. ex DC.) Podlech
  • Astragalus penduliflorus var. dahuricus (Fisch. ex DC.) X.Y.Zhu
  • Astragalus penduliflorus var. mongholicus (Bunge) X.Y.Zhu
  • Astragalus propinquus Schischk.
  • Astragalus purdomii N.D.Simpson
  • Phaca abbreviata Ledeb.
  • Phaca alpina var. dahurica Fisch. ex DC.
  • Phaca macrostachys Turcz.
  • Phaca membranacea Fisch. ex Link
  • Tragacantha membranacea (Fisch. ex Bunge) Kuntze
  • Tragacantha mongholica (Bunge) Kuntze
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Baktövis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Baktövis témájú kategóriát.

A baktövis vagy kínai csüdfű (Astragalus mongholicus) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó faj.

Gyógyító felhasználású célzattal termesztik főként Belső-Mongóliában, valamint Kína Shanxi, Gansu és Heilongjiang tartományaiban.[1]

Hüvelyes, többéves, télálló növény, amely elsősorban a kontinentális éghajlatot kedveli. Kínában és Mongóliában őshonos, pillangós virága sárga színű, illata és gyökere édeskés. Legfeljebb 40 cm magasra nő meg.[1]

Kínában népszerű gyógynövény, a kitartás és a test ellenállóképessége javítására használják.[1]

Napjainkban már Európában is egyre gyakoribb, szárított gyökerét megfázás-, és vírusos megbetegedések elleni szerként, illetve menstruációs panaszok enyhítőjeként használják.[1]

Története[szerkesztés]

A kínai gyógyászatban a 2. századtól használják a baktövist. Segítségével nemcsak betegségeket gyógyítottak, hanem úgy tartották, hogy az ember életenergiáját is erősíti.[1]

Wang Haogu a császár növényi forrázatokkal foglalkozó tudósa már több mint 7 évszázaddal ezelőtt írásos említést tett a baktövisről, de az i.e. 12. századból is találunk írásos emléket a növénnyel kapcsolatban. Taiping Huimin Hejiju Fang ekkor írta le a növény négyfajta elkészítési módját.[2]

Elnevezése[szerkesztés]

Kínai neve huanq qi, vagyis a „qi erősítője”. A qi, vagyis a csi életerőt jelent, elnevezése egyértelműen utal jótékony hatásaira.

Hatóanyagai[szerkesztés]

A baktövis eddig felfedezett hatóanyagai a következők:[1]

  • poliszacharidok
  • flavonoidok
  • aminosavak
  • nyomelemek
  • Astragalus szaponin I–II.
  • asztragalozidák I–IV.
  • szójaszapogenozidok
  • daukoszterol
  • klorin
  • betain
  • folsav
  • nikotinamid
  • linolsav

Használata[szerkesztés]

Gyógyászati szempontból a legalább négyéves gyökérzet tekinthető hasznosnak, ezeket a nyári virágzás előtt érdemes szedni és utána napon kell szárítani. A szárított gyökérzetből érdemes főzetet[3] készíteni: 3 gramm baktövist kell 15 percen át 2,5 dl vízben főzni.[4]

A baktövis-kivonatot kapszula formájában is lehet használni belsőleg, valamint krémet is készítenek a baktövis gyökérzetének felhasználásával.

Hatásai[szerkesztés]

Vizelethajtó hatásának köszönhetően csökkenti a magas vérnyomást. Méregtelenít és erősíti az immunrendszert.[4] A növény az immunrendszer sejtjeit arra ösztönzi, hogy interferont termeljenek, ezek gátolják a vírusok szaporodását.[4]

A következő betegségek kezelésében alkalmazzák:[1]

  • gyenge immunrendszer
  • spontán izzadás
  • fáradtság
  • általános gyengeség
  • hasmenés
  • súlyvesztés

Bőrre gyakorolt hatása[szerkesztés]

A bőrre gyakorolt jótékony hatásai miatt külsőleg is előszeretettel alkalmazzák.

A külsőleg alkalmazott baktövis készítmények befolyásolhatják a sejten belül egy enzim, a telomeráz aktivitását. Ezzel a bőr védekezhet a sejtöregedéssel összefüggő telomer-rövidülés ellen. Ennek megfelelően gyakorlatilag a bőr védekezhet a gyors öregedéssel szemben.[2]

2009-ben a Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider és Jack W. Szostak megosztva kapott orvostudományi Nobel-díjat „a telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért”.[5] Ezzel a tudósok gyakorlatilag megfejtették a sejtek öregedésének titkát, a felfedezés elengedhetetlen volt, hogy a baktövis bőrre és a sejtekre gyakorolt jótékony, fiatalító hatását tudományosan is igazolják.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g Astralagus. naturportal.hu (Hozzáférés: 2016. október 5.)
  2. a b [Erzsébet]. „Új csodaszer a szépségápolásban: a baktövis”, www.bien.hu. oldal. [2016. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. október 5.) 
  3. [[1]]. „5 nyavalya, amit elfelejthet, ha baktövissel erősíti magát”, 2016. szeptember 29.. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. október 5.) 
  4. a b c [Zsolt]. „Az Életerő, A Csi Gyógyítója”, 2015. május 5. (Hozzáférés ideje: 2016. október 5.) 
  5. Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj: 2000-2009. www.wikipedia.hu (Hozzáférés: 2016. október 5.)
  6. A baktövis titka: TKÓD - A Baktövis titka. www.biowebaruhaz.hu (Hozzáférés: 2016. október 5.)

Források[szerkesztés]