Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület
| Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület | |
 | |
 | |
| Alapítva | 1949. szeptember 21. |
| Székhely | Peking |
| Vezető |
|
| A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület témájú médiaállományokat. | |
A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (KNPTT, hivatalos angol neve Chinese People's Political Consultative Conference, CPPCC) a Kínai Népköztársaság országos politikai szervezete, a kínai Egyesült Front nevű, központilag irányított, népfront jellegű politikai mozgalom központi eleme. A KNPTT célja, hogy a Kínai Kommunista Párton túlmenően széles körű társadalmi támogatást biztosítson a kínai kormányzat számára.
„A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület, az Egyesült Front széles körű képviseleti szervezete jelentős történelmi szerepet játszott, még fontosabb szerepet fog játszani az ország politikai és társadalmi életében, a más országokkal való barátság előmozdításában, valamint a szocialista modernizációért, az ország újraegyesítéséért és egységéért folytatott küzdelemben. A Kínai Kommunista Párt által vezetett többpárti együttműködés és politikai konzultáció rendszere még sokáig létezni és fejlődni fog.”
– A Kínai Népköztársaság Alkotmányának preambuluma[1]
Története
[szerkesztés]A Politikai Konzultatív Konferenciát 1945-ben, a kínai polgárháború szünetében hozták létre a Kuomintang () és a Kínai Kommunista Párt (KKP) közötti béketárgyalások részeként. A konferencia kudarccal végződött, ami a KKP kivonulásához vezetett, a harcok kiújultak. 1948-ban, a polgárháborúban elért jelentős sikerek után a KKP új konferenciát hívott össze, hogy megvitassa a létrehozandó új állam fő vonásait.[2]
1949-ben új konferenciát hívtak össze, majd ezt átnevezték a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület első plenáris ülésére, amely elfogadta a Közös Programot, és lefektette a Kínai Népköztársaság alapjait.[3][4]
A szervezet kezdetben Kína tényleges törvényhozó testületeként működött, amíg törvényhozási hatásköreit az 1954-es alkotmány elfogadásával át nem ruházták az Országos Népi Gyűlésre.[5]
A Virágozzék száz virág kampány során, 1956 és 1957 között, Mao Ce-tung () bátorította a KNPTT tagjait a nyílt és bátor kritika megfogalmazására, azonban ezt hamarosan a jobboldal elleni kampány követte, amelynek során súlyos megtorlások érték a kritikákat megfogalmazókat.[3]
A kulturális forradalom idején a szervezet működése gyakorlatilag megszűnt.[5] Csak 1974 tavaszán élesztették újjá, amikor is Teng Hsziao-ping ()get választották elnökéül.[3] 1983-ban új szabályokat hoztak, amelyek a szervezet tagságában a kommunista párttagok arányát 40%-ra korlátozták.[5]
A reform és nyitás politikája kibontakozásával a szervezet tevékenységének fókusza átkerült a hongkongi és makaói, illetve más országokból származó kínai tőke bevonására a hazai fejlesztésekbe.[5] A kilencvenes évektől a kínai hazai nemzeti tőkések a szervezetben hasznos eszközt találtak arrra, hogy kommunikáljanak az állampárti apparátussal.[5]
A Három-szurdok-vízerőmű építésének előkészítése során a Népi Politikai Tanácskozó Testület számos vezető személyisége nyilvánosan ellenezte a projektet.[6]
A kilencvenes évektől a szervezet vezetésében az állami vállalatok vezetői, az ingatlanbefektetők, valamint a veterán kínai kommunista politikusok leszármazottai, a „hercegek” domináltak, de 2018-tól egyre inkább a technológiai szektor vezető személyiségei kerültek előtérbe.[7]
Szervezete
[szerkesztés]A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület szervezetileg Országos Bizottságból és regionális bizottságokból áll. A regionális bizottságok tartományi, prefektúrai és megyei szintre terjednek ki. A KNPTT alapokmánya szerint a Nemzeti Bizottság és a regionális bizottságok közötti kapcsolat az iránymutatáson, és nem a közvetlen vezetésen alapul.
A szervezetet a kínai pártállamban ténylegesen KKP Központi Bizottságának az Egyesült Fronttal foglalkozó osztálya irányítja minden szinten.
A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület Országos Bizottsága jellemzően évente ülésezik az NPK plenáris üléseivel egy időben. A KNPTT Nemzeti Bizottságának és az Országos Népi Gyűlésnek a plenáris üléseit együttesen a köznyelvben „Két Ülésnek” nevezik.
A testület hagyományosan a KKP és népi szervezeteinek küldötteiből, nyolc, a KKP mellett működő társutas demokratikus párt delegáltjaiból, valamint névleg független tagokból áll. A KNPTT Országos Bizottságának elnöke a KKP KB PB Állandó Bizottság egyik tagja, akit számos alelnök és egy főtitkár segít.
Szerepe a 21. században
[szerkesztés]A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület az Egyesült Front rendszerének legrangosabb eleme.[8] Szerepe az, hogy fórumot biztosítson a KKP és a kínai elit más képviselőinek találkozására és eszmecseréjére.[9] Keretében találkoznak a kínai társadalmi élet releváns aktorai: a párt veteránjai, diplomaták, hírszerző tisztek, propagandisták, katonák, akadémikusok és üzletemberek.[10] Ez az a hely, ahol üzeneteket lehet megfogalmazni és eljuttatni a párttagok és a pártonkívüli aktivisták széles körének, akik formálják a párt és Kína jövőjét.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Kínai Népköztársaság Országos Népi Kongresszusa Kína
- ↑ China's Political Development: Chinese and American Perspectives. Brookings Institution Press, 142. o. (2014. május 5.). ISBN 978-0-8157-2535-0
- 1 2 3 Dictionary of the Politics of the People's Republic of China. London: Routledge, 70. o. (2001. május 5.). ISBN 0-203-45072-8. OCLC 57241932
- ↑ Zheng, Qian. An Ideological History of the Communist Party of China. Montreal, Quebec: Royal Collins Publishing Group (2020. május 5.). ISBN 978-1-4878-0391-9
- 1 2 3 4 5 Grzywacz, Jarek. „China's 'Two Sessions': More Control, Less Networking”, The Diplomat, 2023. március 31.. [2024. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Harrell, Stevan. An Ecological History of Modern China. Seattle: University of Washington Press (2023). ISBN 9780295751719
- ↑ „Tech entrepreneurs dominate as China's political advisers in IT push”, South China Morning Post, 2018. március 4.. [2018. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. március 6.) (angol nyelvű)
- ↑ Bowe, Alexander: China's Overseas United Front Work: Background and Implications for the United States. United States-China Economic and Security Review Commission, 2018. augusztus 24. [2018. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
- ↑ Joske, Alex. Foreign interference and the Chinese Communist Party?s united front system, The party speaks for you: Foreign interference and the Chinese Communist Party's united front system (angol nyelven). Australian Strategic Policy Institute (2020. június 9.)
- 1 2 Insidious Power: How China Undermines Global Democracy (angol nyelven). Eastbridge Books, 3–39. o. (2020. július 30.). ISBN 978-1-78869-213-7
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a National People's Congress című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.