Kézimalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kézimalom emberi erővel működtetett őrlőeszköz. A 20. századig a legtöbb falusi háztartás szokásos eszköze volt, korábban kenyérgabona őrlésére használták, az utóbbi időben azonban csak állatok takarmányának darálására. A nagy malmokéhoz hasonlóan legfontosabb alkatrésze két malomkő volt. A kövek őrlőfelülete sík vagy enyhén ívelt, lefelé lejtő volt.

A forgóköves kézimalmok már az ókor óta ismeretesek voltak, korábban a neolitikumtól kezdődően, amikor a gabonamagavakat az ember először fogyasztani, majd termeszteni is kezdte, először két kő között dörzsölve őrölte a magokat, és ebből fokozatosan fejlődött ki a forgóköves kézi malom, majd ennek gépesítésével a különböző szárazmalmok, vízimalmok és szélmalmok. Ilyen módon a technikai fejlődés során a kézimalmok fontos szerepet játszó lépcsőfokot jelentettek.

Az ókori malmok felső kövét az alsó kőbe rögzített tengely körül lehetett forgatni. A felső kő közepén kialakított hengeres mélyedésbe öntötték a magokat, melyek lassan levándoroltak a két kő közé, a megőrölt liszt pedig a két kő közötti résen folyt ki. Később az alsó követ nagyobbra készítették és a felső kő számára bemélyedést faragtak ki, ami a felső kő megvezetésén kívül arra is szolgált, hogy a megőrölt lisztet ne engedje kifolyni, csak a perembe vágott kifolyónyíláson keresztül.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. CHAUSSAT, Alain-Gilles. 2008. Les meules à main rotatives: Collection du musée de Saint-Michel-de-Monjoie dans la Manche, Université de Caen Basse-Normandie, p.120.[1]