Kékpajzsos páncélosharcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kékpajzsos páncélosharcsa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Páncélosharcsa-félék (Callichthyidae)
Alcsalád: Corydoradinae
Nem: Corydoras
Faj: C. aeneus
Tudományos név
Corydoras aeneus
(Gill, 1858)
Szinonimák
  • Hoplosoma aeneum
    Gill, 1858
  • Corydoras microps
    Eigenmann & Kennedy, 1903
  • Corydoras venezuelanus
    Ihering, 1911
  • Corydoras macrosteus
    Regan, 1912
  • Corydoras schultzei
    Holly, 1940
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékpajzsos páncélosharcsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékpajzsos páncélosharcsa témájú kategóriát.

A kékpajzsos páncélosharcsa (Corydoras aeneus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a páncélosharcsa-félék (Callichthyidae) családjába tartozó faj.

A legkedveltebb akváriumi páncélosharcsa. A köznyelvben házmesterhalnak, vagy házmesterharcsának is hívják.

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Amerikában, Trinidadtól a La Plata folyóig honos. Sekély, gyenge sodrású vizek lakója

Életmódja[szerkesztés]

Mindenevő, kedveli a grindal férget és a tubifexet.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 5-8 centiméter. Bronzszínű testét két sor zöldeskék színű csontlemez fedi. A kopoltyúfedő, a „pofák”, és az egymástól függetlenül mozgatható szemek alatt szintén zöldeskék. Az alsó állású szájon három pár bajuszszál van, amik tapogatóként szolgálnak. A szabadban érzékeny bajszuk segítségével is képesek megtalálni az iszapban megbúvó férgeket. A nőstények nagyobbak kerekdedebbek, míg a hímek egyenes hasvonalúak.

Szaporodása[szerkesztés]

Jó tartási körülmények között gyakran a társas akváriumban is leívik. Általában kövek és egyéb sima felületű tereptárgyakra ragasztják átlátszó ikráikat, de ezek hiányában az akvárium üvegét választják ikrázóhelyül. Párzáskor a kisebb hím mellúszójával átfogja a nőstény „bajuszát”. Az ikrák néhány nap múlva kelnek ki. Az ivadékok mozgékonyak, de mivel aprók, az első hetekben mikroeleséget igényelnek.

Tartása[szerkesztés]

A vízminőséggel és a hőmérséklettel szemben nem válogatós, de a melegebb vizet szereti.

Gyakran vásárolják akváriumi takarítóhalként. Valóban jó szolgálatot tesz a lehullott eleség eltakarításával, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell etetni! Sokan abba a hibába esnek, hogy nem adnak neki speciális harcsaeleséget, mivel úgy gondolják, elég neki az aljzaton található maradék. A legjobb, ha az akvárium fényeinek eloltása után este még egy kis adag eleséget adunk nekik, hogy a többi hal ne habzsolja fel azonnal a harcsáknak szánt élelmet. Az alsó vízszinteken portyázik, csapatban tartsuk (4-6 hal). Békés: nagyobb sügéreket kivéve az összes édesvízi hallal társítható. Meghálálja, ha sok búvóhelyet és növényt biztosítunk a számára, kerüljük azonban az éles szélű köveket, aljzatot, mert ezek csonkig koptathatják az állandóan élelem után kutató harcsák bajuszszálait.

Ha jól tartják őket, a páncélosharcsák sokáig díszei lehetnek akváriumunknak.

Források[szerkesztés]