Kékfejű denevérpapagáj

Kékfejű denevérpapagáj
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Törpepapagáj-formák (Agapornithinae);
Nem:	Loriculus;
Faj:	L. galgulus;
Tudományos név
	Loriculus galgulus; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kékfejű denevérpapagáj témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű denevérpapagáj témájú médiaállományokat és Kékfejű denevérpapagáj témájú kategóriát.

A kékfejű denevérpapagáj (Loriculus galgulus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Brunei, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld lombhullató erdőinek lombkoronájában él.

Megjelenése

Hossza 13 centiméter, testtömege 20 gramm. Színe általában fűzöld, feje tetején kerek sötét ultramarinkék folt van. A torkán levő hosszúkás, kerekded keresztfolt, a farkcsík és a felső farkfedők tüzes bíborpirosak. A farcsík pirossága felett keskeny élénksárga keresztsávja van; ugyanilyen színű az alsó comboldaltollak szegélyezése is. Evezőinek belső zászlaja fekete, alulról, a farktollakhoz hasonlóan tengerszínkékek; az alsó szárnyfedők zöldek. Szeme sötétbarna, csőre fekete, viaszhártyája világosszürke, lába szürkéssárga.^[1]

Életmódja

Csapatosan a fák tetején keresgéli táplálékát, gyümölcsöket, bogyókat, nektárt és pollent. Éjszaka denevér módjára fejjel lefelé alszik, valószínűleg így könnyebben elkerüli a ragadozókat. A Loriculus nem innen kapta a denevérpapagáj nevet.^[2]

Szaporodása

Fűvel bélelt faodvakban fészkel. Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyen 16-18 napig kotlik.

Jegyzetek

↑ Romhányi, Attila (2003). Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó. 213–214. o. ISBN 963 7445 49 8.
↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)

Források

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Romhanyi_2003-1] Romhányi, Attila (2003). Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó. 213–214. o. ISBN 963 7445 49 8.

[Olah2022-2] Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)

[1]

[2]