Kék magtörő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kék magtörő
Blue Grosbeak by Dan Pancamo.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Kardinálispintyfélék (Cardinalidae)
Nem: Passerina
Faj: P. caerulea
Tudományos név
Passerina caerulea
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Guiraca caerulea

Elterjedés
Passerina caerulea map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék magtörő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék magtörő témájú médiaállományokat és Kék magtörő témájú kategóriát.

A kék magtörő (Passerina caerulea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Loxia nembe Loxia caerulea néven. Sorolták a Guiraca nembe Guiraca caerulea néven is.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Passerina caerulea caerulea (Linnaeus, 1758)
  • Passerina caerulea chiapensis (Nelson, 1898)
  • Passerina caerulea deltarhyncha (van Rossem, 1938)
  • Passerina caerulea eurhyncha (Coues, 1874)
  • Passerina caerulea interfusa (Dwight & Griscom, 1927)
  • Passerina caerulea lazula (Lesson, 1842)
  • Passerina caerulea salicaria (Grinnell, 1911)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, a Bahama-szigetek, Belize, a Kajmán-szigetek, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Kuba, Haiti, Puerto Rico, a Turks- és Caicos-szigetek, Ecuador és Kolumbia területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint másodlagos erdők. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 19 centiméter, szárnyfesztávolság 28 centiméter, testtömege 26-31 gramm.[5]

A hím ...
és a tojó

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 3-4 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 17.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 17.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 17.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 17.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]