Üstökös gyöngyike

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kék kígyóhagyma szócikkből átirányítva)
Üstökös gyöngyike
M. comosum
M. comosum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Csillagvirágformák (Scilloideae)
Nemzetség: Muscari
Faj: M. comosum
Tudományos név
Muscari comosum
Mill.
Szinonimák

Leopoldia comosa

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üstökös gyöngyike témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös gyöngyike témájú médiaállományokat és Üstökös gyöngyike témájú kategóriát.

Az üstökös gyöngyike (Muscari comosum) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó növényfaj.

Élőhelye[szerkesztés]

Magyarországon elterjedt gyep- és gyomtársulásokban.

Jellemzése[szerkesztés]

Hagymás évelő növény. A hagyma buroklevelei vörösesbarnák vagy rózsaszínűek. A levelek 2,5 cm szélesek is lehetnek. Virágzata fürt, május-júniusban nyílik. A lepel fogacskája krémszínű vagy sárga, a meddő virágok kocsánya jóval hosszabb a lepelnél. A termőké akkora, vagy kissé hosszabb, mint a lepel. A meddők kékeslila üstököt alkotnak. Az üstök révén is jól elkülöníthető a fürtös gyöngyikétől. Termése sokmagvú tok.

Étkezési felhasználása[szerkesztés]

Az üstökös gyöngyike hagymáját az ókor óta fogyasztják, a mediterrán vidékeken néhol, különösen Dél-Itáliában (főként Puglia, Basilicata, Calabria régiókban) étkezési célra ma is gyűjtik, illetve termesztik. Hagymáját a felszedés után megtisztítják, majd hosszabb ideig vízben áztatják, hogy a keserűségét okozó nedvek nagyobbrészt kiázzanak belőle. Ezután friss felhasználás esetén késsel bevagdosva olajban, kevés sóval megpárolják, vagy pedig későbbi felhasználás céljára tartósítják, jellemzően olívaolajban vagy ecetes lében eltéve. Ételként olasz neve lampascione vagy cipollaccio. Íze édeskés, enyhén kesernyés, aromákban gazdag.[1][2]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk: Simon Tibor) Nemzeti Tankönyvkiadó, ISBN 963-1882-70-5, 1997.