Kárpáti sziklacsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kárpáti sziklacsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Eupulmonata
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Helicidae
Nem: Chilostoma
Faj: C. faustina
Tudományos név
Chilostoma faustina
Rossmässler, 1835
Szinonimák
  • Faustina faustina
  • Helicigona faustina
  • Helix faustina
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kárpáti sziklacsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpáti sziklacsiga témájú kategóriát.

A kárpáti sziklacsiga[1] vagy sávos csiga[2] (Chilostoma faustina) a Kárpátokban és a környező középhegységekben honos szárazföldi csigafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A csigaház 9–14 mm magas, 14–22 mm széles, 5-6 kanyarulatból áll. Erősen lapított kúp alakú, világossárga vagy sötétebb vöröses alapszínű, fényes felszínű. Lehet egyszínű vagy a kanyarulatokon egy jól látható sötétbarna sáv húzódhat végig. Ajakduzzanata nem jelentős, köldöke tág. A csiga feje, tapogatói és háta sötét, majdnem fekete színűek, lába szürke. Két alfaja ismert:

  • F. faustina faustina
  • F. faustina associata.

Elterjedése[szerkesztés]

A Kárpátokban honos Csehországtól Lengyelországon, Ukrajnán és Erdélyen keresztül, egészen Szerbiáig. Litvániában Kaunas környékén ismert egy különálló populációja amelyet feltehetően behurcoltak. Magyarországon a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben fordul elő.

Életmódja[szerkesztés]

A kárpáti sziklacsiga hegyvidéki, erdei állat. A nedvességgel jól ellátott helyeken, mohás sziklákon, fatörzseken, kövek alatt, vízparti növényeken lehet vele találkozni. Populációit az erdőirtás fenyegetheti.

Magyarországon nem védett.

Források[szerkesztés]

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.
  2. Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 963 11 2610 2

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]