Kármin (festék)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kármin

A kármin a kokcsinella nevű színezékanyagból nyerhető kárminvörös vagy bíborvörös színű festék (a kokcsinellát a fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porítmányából vonják ki). Amerika felfedezése előtt a Lengyel bíborpajzstetűt használták erre a célra. Kémiailag a kárminsav az antrakinon összetett származéka. Nagyon szép vörös, de nem fényálló.

Az elnevezés szóvegyüléssel keletkezett az arab quirmiz (karmazsin) és a latin minium (hegyi cinóber, természetes mínium) szóból.[1]

Előállítása[szerkesztés]

A kokcsinellából először kárminsavat állítanak elő: ebből készítik a különböző árnyalatú festékeket. A kárminsav előállítása többlépcsős oldás-bontás-desztillálás, amire többféle ipari megoldást dolgoztak ki.

1. Schunk és Marchlewski eljárásában a kokcsinellát porrá törik, vízben kifőzik, és az átszűrt oldatba ólom-acetátot öntenek, mire a festőanyag sötétibolyaszínű csapadékként kiválik. Ezt alkoholban oldják és tömény sósavval elbontják; a belőle keletkező sárgás-vörös folyadékot leszűrik, és lehetőleg alacsony hőfokon beszárítják. A beszárított maradékot hideg abszolút alkoholban oldják, az oldatot éterrel, benzollal vagy kloroformmal megbontják; ilyenkor élénkvörös színű csapadék válik ki. A csapadékot benzollal és kloroformmal mossák és újból alkoholban oldják; az alkohol elpárolgása után ebből kristályosodik ki a kárminsav.

2. Egy kevesebb lépésből álló folyamatban a porrá tört rovartesteket ammónia- vagy nátrium-karbonát-oldatban forralják, az oldhatatlan részeket szűréssel eltávolítják, majd a kárminsav tiszta oldatához timsót adagolnak, és ekkor vörös alumíniumsó csapódik ki. A szín akkor tiszta, ha az oldat vasmentes. A csapadék leválása ón-klorid, citromsav, bórax vagy zselatin adagolásával szabályozható. A lilás-bíbor árnyalatok elérése végett meszet adnak a timsóhoz.

Gazdasági jelentősége, felhasználása[szerkesztés]

A kárminfesték az egyik legjobb minőségű természetes eredetű vörös festékanyag, amit már az Azték Birodalomban is használtak. Amint az európaiak megismerték, a kármin megbolygatta a divatvilágot; a tökéletes kozmetikumot látták benne. Divatjának és ragyogó színének milliárdnyi bíbortetű esett áldozatul. A 16. században volt olyan év, amikor 160 tonna kárminvörös festék érkezett Spanyolországba.

A kármint az anilinfestékek feltalálása előtt elterjedten használták vízfestékként és pácok színezékeként. Azóta csak akkor alkalmazzák, ha természetes alapanyagú festékre van szükség: süteményekben, cukorkákban, kozmetikumokban, vízoldható gyógyszerkészítményekhez és szövettani festőanyagként. Nők milliói szerte a világban a porított tetvekből készült rúzsokkal kenik ajkukat, ezt használják arcuk pirosítására, de a Cherry Coke is tartalmazza színezőanyagként. [forrás?]

A kárminkészítmények E kódjai:

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 2006. 383. o. ISBN 963 7094 01 6  

További információk[szerkesztés]


  A vörös árnyalatai  
Alizarin Amaranth Burgundi vörös Bíborvörös Kármin Cerise Gesztenye Korallvörös Karmazsin Mélyrózsaszín Falu red Tűzvörös
                       
Fukszia Girlsnberry Hollywood Cerise Magenta Bordóvörös Mályva Perzsa vörös Halványrózsaszín Gránátalma Vörös Vörös-viola Rózsaszín
                       
Rozsdavörös Puce Sangria Skarlátvörös Jajrózsaszín Téglavörös Velencei vörös Cinóber