Káplány Géza (könyvtáros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Káplány Géza
Született Káplány Géza Lajos
1880. február 4.[1][2]
Erzsébetváros
Elhunyt 1952. május 19. (72 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Windhardt Viola Szerafina Ida
(h. 1906–1952)
SzüleiKáplány Géza
Foglalkozása könyvtáros
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Káplány Géza (Erzsébetváros, 1880. február 4.Budapest, 1952. május 19.) magyar könyvtáros. Káplány Géza jogász, költő, író fia.

Életrajza[szerkesztés]

Káplány Géza (1843–1927) és Schaltes[3] Anzelma (1860–1955) fia. Szegedi és budapesti középiskolai tanulmányai után a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát végezte el (1898), majd tényleges szolgálatot teljesített 1907-ig. Ekkor lemondott tiszti rangjáról és A ma militarizmusa címmel leleplező könyvet írt. Több éven át külföldön, Párizsban és Londonban folytatott tanulmányok után tért haza, ahol csatlakozott a polgári radikális értelmiséghez. Az első világháborúban közkatonaként szolgált, 1916–1920 közt hadifogoly volt. Egyetemi tanulmányait – megszakításokkal – a Budapesti Tudományegyetemen végezte. 1944-ben A mérnökszellem modern korunk szolgálatában című (1939-es) tanulmányával bölcsészdoktorátust szerzett.[4][5]

Munkássága[szerkesztés]

1911-ben bekapcsolódott a Társadalomtudományi Társaság munkájába. 1913-tól a Kereskedelmi Múzeum könyvtárosa, itt Magyarországon az elsők között vezette be az Egyetemes tizedes osztályozás (röviden ETO) nemzetközi könyvtári osztályozórendszert. 1923-tól 1949-ig a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet könyvtárának vezetője. Modernizálta a Technológiai Intézet könyvtárát. Létrehozta a intézet vidéki fiókkönyvtárait, elsőnek a kolozsvárit és a marosvásárhelyit, országos műszaki könyvtárrá fejlesztette a fővárosi intézményt.

1931-ben indította meg a Műszaki Bibliográfiai Közleményeket, az első magyar műszaki kurrens szakbibliográfiát. Külföldi intézményekkel együttműködve egy műszaki forrás- és adattudakozó központ kiépítését is megkezdte. A Technológiai Központ Barátainak Egyesülete alapítója. 1937-től a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete könyvtári szakosztályának elnöke volt.[4]

Mint a téma legkiválóbb hazai szakértője, ő vezette a magyar delegációt az 1937-es párizsi dokumentációs világkongresszuson, majd 1948-ig rendre a szakterület további nemzetközi rendezvényein. Még közreműködött a Műszaki Dokumentációs Központ 1949-es megszervezésében, majd élete utolsó éveiben annak munkájában.[5]

Főbb művei[4][szerkesztés]

  • A „ma” militarizmusa (Budapest, 1908)
  • A könyvtárosi élethivatás a könyvtárosképzés tükrében (Budapest, 1937)
  • Ipari dokumentáció (Budapest, 1938)
  • A mérnökszellem modern korunk szolgálatában (Budapest, 1939)
  • A dokumentáció problémái (Budapest, 1940)
  • A dokumentáció célja és feladatai (Budapest, 1942)
  • Könyvtárak korszerű rendezése és fejlesztése (1-2. kötet, Budapest, 1943)

Különböző szaklapokban (például a Huszadik Században, a Műszaki Bibliográfiai Közleményekben és a Magyar Könyvszemlében is publikált.

Családja[szerkesztés]

Felesége Windhardt Viola Szerafina Ida (1880–1967)[6] volt, akit 1906. február 26-án Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[7]

Gyermekei

  • Káplány Dóra
  • Káplány Zelma, férjezett Veress Zoltánné.
  • Káplány László Lajos (1907–?). Felesége Szabó Irén (1910–1982).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07362.htm, Káplány Géza, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Soltész alakban is előfordul.
  4. a b c Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2010. február 5.)
  5. a b Móra László: Káplány Géza. In: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., 1997.
  6. Káplány Gézáné gyászjelentése (1967). (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  7. Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 217/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 22.)

Források[szerkesztés]