Kádár Kata (film)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a filmről szól. Hasonló címmel lásd még: Kádár Kata (egyértelműsítő lap).
Kádár Kata
1944-es magyar film
RendezőSzőts István
ProducerLippay Istvánné
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróSzőts István
Főszerepben
HangSzilvássy Margit
ZeneKodály Zoltán
OperatőrDulovits Jenő
Gyártás
GyártóLippay Produkció
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Forgatási helyszínGyilkos-tó, Kis-Cohárd
Játékidő11 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
Bemutató
  • 1944
  • 1944. május
Korhatár12 III. kategória (NFT/2172/2014)
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

A Kádár Kata Szőts István 1943-ban forgatott kisjátékfilmje Szellay Alice és Halász Géza főszereplésével egy székely népballada alapján, Kodály Zoltán zenéjével.

Cselekménye[szerkesztés]

Gyulainé, a gazdag nemesasszony – „nagy urak szép leányának” szánva fiát – megtiltja neki, hogy jobbágyleányt vegyen feleségül. A legény bánatában elhagyja faluját, és sejtelmes fenyvesek köddel átszőtt, napfénnyel átsugárzott úttalan útjain világgá megy, de hamarosan visszafordul, mert a kedvesétől kapott fehér kendő vörösre változott, azt jelezve, valami baj történt szerelmével. Egy pásztorfiútól megtudja, hogy haragos édesanyja beváltotta fenyegetését és tóba ölette a lányt. A legény gyors paripáján visszatér falujába. A tó partján siratva kedvesét, Kádár Kata alakja sejlik fel a tó tükre alatt, valósággal hívja őt; a legény reáborulva elmerül. A szerelmes pár lelke vízililiom és tavirózsa alakjában ismét egyesül, ám az öregasszony kitépi és eltapossa az összefonódó virágokat, amiért azok megszólalva elátkozzák őt.

Szereplők[szerkesztés]

A film készítése[szerkesztés]

A dél-erdélyi származású Szőts István 1940 őszén részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Megragadta a táj szépsége; a sajátos erdélyi történelmi tudattal és magyarság-érzettel rendelkező fiatal filmesben akkor érlelődött meg egy olyan film elkészítésének terve, amelyben hangsúlyozottan jelenik meg mély kapcsolata a természettel és Erdéllyel.[2] Ez lett az Emberek a havason című filmdrámája.

A stáb 1941 kora őszén a Gyilkos-tó mellett szállt meg, onnan indult naponta a forgatásokra. A rendezőt lenyűgözte „a tóba süllyedt erdő különös, ritka látványa, a víztükör remegése, s a mélybe zuhant fenyőfák kopár ágai és bizarr gyökerei, amik mint valami hatalmas polipkarok megmozdultak és szinte a mélybe akarták húzni” őt. Az így kibontakozó fantasztikus formákat, fényeket és árnyakat azonban nem tudta beépíteni a filmbe, ezért úgy döntött, hogy egy klasszikus magyar ballada, a Kádár Kata képi aláfestéséhez használja fel. Az 1943-ban leforgatott kisfilmben a tó és a halott erdő csontkarjai, nemcsak kerete és háttere lett a vízbe ölt lány történetének, hanem vizuális motívumainak gazdagságával valóságos főszereplője lett a balladának.[2]

Szőts ismerte a népi ballada Kodály Zoltán által az 1920-as évek elején énekhangra és zongorára feldolgozott változatát; azt szerette volna a filmhez felhasználni. Felkeresték Kodályt, aki hosszas győzködés után – fényképes illusztrálás és a filmrendező művészi elgondolásának részletes ismertetését követően – beleegyezett, hogy a film részére elkészítse a ballada kamarazenekari átiratát.[2][3][4][5]

A film fotografálásához – a szakma tiltakozása ellenére – a rendező „az ellenfények mesterét”, Dulovits Jenő amatőr fényképészt bízta meg. Szőts tiszteletben tartotta Kodály eredeti zenéjét, a filmet annak ütemére komponálta meg. Az eredménnyel nem volt elégedett, mert az elkészült mű mesterkéltnek hatott: csupán illusztrálta a ballada szövegét, nem pedig képi eszközökkel vizuálisan erősítette azt. A hibákat egy archaikus hangú balladamondó asszony szövegével, vagy a balladát rendszeresen eléneklő Török Erzsébet népdalénekessel készült felvétellel kívánta javítani.[2] Lippayné, a producer azonban elvette Szőtstől a leforgatott anyagot és a dal eléneklésére – Szőts megkérdezése nélkül – Szilvássy Margitot, az Operaház magánénekesnőjét kérte fel. A zenei felvétel a Hunnia Filmgyár nagy szinkrontermében készült 1943. december elején, a zenekart maga Kodály vezényelte. A felvételnél segédkezett – a tudósító szavaival „kibicelt” – az akkor már neves rendező, Nádasdy Kálmán.[4]

A kisfilmet 1944. május 18-tól vetítették csak főcímmel, stáblista nélkül kísérőfilmként, kizárólag a híradó mozikban.[6][7] Producere, Lippay Istvánné az alkotást felhasználta az 1944. július 20-án bemutatott, a Lippay Film és a Magyar Film Iroda koprodukciójában készített, hat epizódból álló Szerelmes szívek című szkeccsfilmhez.[8]

Fogadtatása[szerkesztés]

Szőts értékelése szerint a kulturált, operaházi énekstílus még jobban felerősítette azt, amit ő a leforgatott filmben művinek, mesterkéltnek talált. Tiltakozásul levetette nevét a főcímről.[6][2] Hasonló véleménnyel volt az operatőr is, aki szerint csak töredékét mutathatták meg elgondolásaiknak, művészi törekvéseiknek, mivel a film készítésében végül is nem a művészet, hanem a gyártás szempontjai érvényesültek.[9]

A kritika hasonlóan vélekedett: dicsérte a teljesen szabadban, stúdió nélkül felvett film képi világát, a fények játékos csillogását, a lírai ábrázolási módot, de a maga nemében kiváló zenemű felhasználásáról lesújtóan nyilatkoztak. A Magyar Film kritikusa[10] így írt:

„ „…Az egyszerű és mégis szívbemarkoló, a nép lelkében született balladához egy kulturált, iskolázott, sőt a szövegrészt illetőleg teljesen érthetetlen éneklés lerombolta a kép nyújtotta élményt. Itt a szöveg lett volna a fontos és éppen ez hiányzott. Egy kevésbé nagyszerű énekesnő, jól érthető szövegmondása sokkal többet eredményezett volna. A tragédia, amelyet ez a gyönyörű ballada magában hord, komikummá torzult és hangos nevetést váltott ki a közönségből amikor Szilvássy a különböző beszélő szereplőket, hangszíne változtatásával akarta érzékeltetni…”[6] ”

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A kisfilmen utólag elhelyezett stáblista nem tartalmazza neveiket.
  2. ↑ a b c d e Szőts 1989.
  3. ↑ a b Breuer 1982.
  4. ↑ a b Szentpály 1943-2.
  5. ↑ Kodály idegenkedésének oka, az volt, hogy Háry János című daljátékának 1941-es, Bán Frigyes által készített filmes változata, melyet egyfajta magyar szuperfilmnek szántak, a parádés szereposztás és népes statisztasereg szerepeltetése ellenére csúfosan megbukott.[3]
  6. ↑ a b c A Magyar Film kritikája.
  7. ↑ Szőts 1989 (Megerősítésre szoruló dátum).
  8. ↑ Szerelmes szívek az Internet Movie Database oldalon (angolul) A hiányosan fennmaradt film részei:
    1. Lavotta szerenád (r.: Balogh István)
    2. Párisi emlék (Hamza D. Ákos)
    3. Örök melódiák (Kerényi Zoltán)
    4. Tamás bácsi (Martonffy Emil)
    5. Három kérő (Szuchy M. Emil)
    6. Kádár Kata Szőts István
  9. ↑ Filmhíradó 1944.
  10. ↑ Minden bizonnyal a főszerkesztő, Dr. Matolay K. Géza.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kádár_Kata_(film)&oldid=26708219”