Kádár Imre (számvevő)
| Kádár Imre | |
| Született | 1854. július 22. Hódmezővásárhely |
| Elhunyt | 1950. február 2. (95 évesen) Karcag |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | számvevő, pedagógus, író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kádár Imre (Hódmezővásárhely, Csongrád megye, 1854. július 22. – Karcag, 1950. február 2.) városi számvevő, tanító, író.
Élete[szerkesztés]
Kádár István és erdődi Szabó Judit református vallású földműves szülők fia. Gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén, a tanítóképző tanfolyamot a csongrádi állami intézetben végezte, ahonnét 1874-ben szülővárosába tanítónak meghívták, majd egy évi működés után, katonai szolgálatra három évre bevonult a hadmérnök ezredhez Budapestre. Miután eleget tett katonai kötelezettségének, tanító volt két-két évig Pusztaszenttornyán és Kaszaperegben (Csanád megye). 1881-ben a kunfélegyházi állami képzőben tanító-oklevelet nyert és a karcagi református egyház választotta tanítójának, ahol 1893-ig működött. Az országos vereskereszt egylet karcagi fiókja 1886-ban jegyzőjévé, a heves-nagy-kunsági tanítóegylet 1887-től 1891-ig elnökül, a karcagi önsegélyző egylet 1888-ban pénztárnokká, majd könyvelővé választotta. 1893-ban orvosi tanácsra megvált tanítói állásától és a városi képviselőtestület megválasztotta számvevőnek, mely hivatalában működött később. 1924-ben vonult nyugalomba. 1950. február 2-án, életének 96., özvegységének 3. évében hunyt el. 1950. február 4-én délután helyezték örök nyugalomra a karcagi római katolikus régi temetőben, édesanyja mellé.
Munkái[szerkesztés]
- Költemények 1871-1886. Orosháza, 1886.
- Lelki vigasz. Prot. családi énekeskönyv. Karczag, 1889. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 30. sz.)
- Siralmas ház. Újabb halotti énekek gyűjteménye. Uo. 1890.
Szerkesztette az Orosházi Közlönyt 1879. aug. 10-től decz. 31-ig, a Nagy-Kunságot 1882. és 1883-ban és a Kun-Gunár c. humorisztikus hetilapot dr. Gigász Nro 2. álnév alatt 1882 és 1883-ban. (Mind e lapokban sok czikke jelent meg, úgy az Uj Budapest 1887-1890. évf.)
Kéziratban sajtó alá rendezve: Sormérő, Ezer magyar ballada, Rezgő nyárfa és Énekesház.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- OSZK gyászjelentések
- Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.