Kádár Ambrus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kádár Ambrus
Született 1845. február 14.
Aknasugatag
Elhunyt 1911. március 9. (66 évesen)
Szatmárnémeti
Nemzetisége magyar
Foglalkozása teológiai doktor,
kanonok
SablonWikidataSegítség

Kádár Ambrus (Aknasugatag (Máramaros vármegye), 1845. február 14.Szatmárnémeti, 1911. március 9.) teológiai doktor és kanonok.

Élete[szerkesztés]

A főgimnáziumot Szatmárnémetiben végezte; a teológiai tanfolyamot, mint a Pázmányintézet növendéke a bécsi egyetemen hallgatta. 1872. július 19-én szentelték pappá. 1872-től 1874-ig a bécsi Szent Ágostonról nevezett felsőbb nevelőintézet tagja volt. 1874. november 1-től a szatmári egyházmegyei hivatalnál alkalmaztatott mint iktató; 1875-ben teológiai doktor, püspöki szertartó, szentszéki aljegyző, 1877-ben szentszéki jegyző, 1877. december 30-án püspöki titkár, 1882-ben szentszéki ülnök, 1884 novemberében pápai kamarás, 1887-ben tiszteletbeli kanonok és 1892-ben a püspöki iroda igazgatója, 1893-tól kanonok és a papnevelőintézet rektora, 1897-ben székesegyházi főesperes, 1898-ban bényi prépost és püspöki helynök, 1884-ben pápai kamarás, 1904-ben pápai prelátus, 1907-ben vikárius lett. A Szent István Társulat irodalmi szakosztályának is tagja volt.

A Religióba (1876-85.) egyházjogi cikket írt; értekezései jelentek meg a Katholikus Theológiai Folyóiratban (1883-tól); a Bölcseleti Folyóiratban (1889. Boëtius bölcseleti hatása); a szatmári Heti Szemlében (1897. 10. sz. A szatmári püspöki megye megalapításának kulturalis hatása).

Munkái[szerkesztés]

  • Az egyházi törvényhozás társadalmi jelentősége. Szatmár, 1882.
  • A világi hivek közreműködése az egyházban. Bpest, 1890.

Források[szerkesztés]