Juraj Jánošík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juraj Jánošík
Bratislava PKO Janosik.jpg
Született 1688. január 25.
Terhely
Elhunyt 1713. március 17. (25 évesen)
Liptószentmiklós
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juraj Jánošík témájú médiaállományokat.
Jánošík egy lengyel fametszeten
Jánošík monumentális emlékműve, Terhely, Szlovákia

Juraj Jánošík (Terhely, 1688. január 25.Liptószentmiklós, 1713. március 17.) Juro néven is ismert és magyarul Jánosik Györgynek nevezett[1] hírhedt szlovák betyár. Jánošík a szlovákok körében legendává vált, életét számos irodalmi mű és film dolgozza fel. A szlovák népköltészet és a hazafias hangvételű romantikus művészeti alkotások képzeletbeli attribútumokkal gazdagították legendává magasztalt alakját.

Élete[szerkesztés]

1688-ban született Terhelyen, Trencsén vármegyében. A falu környéki hegyi tanyákon nőtt fel. Bár ekkoriban már megszűnt Thököly Imre kuruc állama, a Felső-Magyarországi Fejedelemség, de a Felvidéken a kuruc felkelők tevékenysége aktív maradt. Már a bujdosók soraiban is rengeteg volt a szlovák, jelentékeny számban vettek részt továbbá Thököly küzdelmeiben, illetve a hegyaljai felkelésben. Jánošík tizennyolc évesen beállt Rákóczi kuruc seregébe, ahol Winkler Vilmos gyalogezredében szolgált. Az ezred állománylistáján szerepel is a neve. Amikor 1708-ban a trencséni csatában a császári csapatok vereséget mértek Rákóczi seregére, fogságba esett, és kényszersorozás útján a császár szolgálatába került, ezzel szemben más vélemények szerint önként pártolt át a császáriakhoz. Rabőrként szolgált a bitcsei várban, ahol megismerkedett az egyik fogvatartottal, Tomáš Uhorčík zsiványkapitánnyal.

Jánošíkot szülei pénzért megváltották a katonai szolgálat alól, s visszatért szülőfalujába, de amikor Uhorčík 1711-ben megszökött, beállt a bandájába. A zsiványok esküjét szeptember 29-én tette le. Többek között lovakat csempészett Lengyelországból. Később a zsiványok kapitányává választották, de nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a liptói pandúrok 1713-ban elfogták. Kínzást sem nélkülöző bírósági tárgyaláson fosztogatás és a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel vádjával halálra ítélték, és 1713. március 18-án Liptószentmiklóson kivégezték.[2]

Kultuszának kialakulása[szerkesztés]

A modern szlovák nemzeti szimbólumok keletkezése a 18. század második felében kezdődött. A népi kultúra előtérbe kerülésével lett egyik-másik néphagyomány által tisztelt hős fokozatosan szlovák nemzeti hőssé. Eleinte más népi származású betyár neve is ismertté vált. A betyárok heroizmusa azonban csakhamar Juraj Jánošík személyében összpontosult, ő lett az új hős, aki a dacot és az erőt, a társadalmi és emberi igazságtalansággal való határozott ellenállást testesítette meg.[3]

Érdekességek[szerkesztés]

Jánošík az 1944-es 500 koronáson

Források[szerkesztés]

  1. Folk traditions as a basis for intercultural dialogue in Central Europe (angol nyelven). World Student Christian Federation. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
  2. Juraj Jánošík (1688 – 1713) (magyar nyelven). Slovakia.travel. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
  3. Dusan Skvarna: A modern szlovák nemzeti szimbólumok keletkezéséről (magyar nyelven). hitelfolyoirat.hu. (Hozzáférés: 2010. május 22.)
  4. A betyárját! Tiszt lett Jánošíkból! (magyar nyelven). ujszo.com, 2008. február 6. (Hozzáférés: 2013. március 3.)
  5. Tomáš Kamenár: 671.001 "Jánošík" má za sebou první testovací jízdu v Žilině :.. (cseh nyelven). zelpage.cz, 2010. május 27. (Hozzáférés: 2010. június 4.)

További információk[szerkesztés]