Julius Petersen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Julius Peter Christian Petersen (Dánia, Sjælland, Sorø, 1839. június 16.Koppenhága, 1910. augusztus 5.) dán matematikus.

Petersen már korai gyermekkorától kezdve jó barátságban volt Hieronymus Georg Zeuthennel, akivel mindössze négy háznyira laktak egymástól.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először egy sorøi magániskolába járt, majd 10 évesen a Soro Academy School diákja lett, itt kezdett komolyabban érdeklődni a matematika iránt. Szenvedélyévé vált a problémamegoldás, és rengeteg időt töltött azzal, hogy megpróbálja a szögharmadolást szerkesztési úton elérni. Családja anyagi helyzete miatt 1854-ben abba kellett hagynia az iskolát, ekkor nagybátyjához ment dolgozni Koldingba. Körülbelül egy évvel később a nagybácsi meghalt, és némi pénzt is hagyott Petersenre, aki visszament Soroba, letette a még hátralévő vizsgáit, majd a Koppenhágai Műszaki Egyetem hallgatója lett 1856-ban.

Első publikációja két évvel később jelent meg, logaritmusok témakörében. 1860-ban letette a mérnöki vizsgát, és még ugyanebben az évben beadott egy esszét egy egyetemi kiírásra, azonban mikor a zsűri felfedezte, hogy nem egyetemi hallgató, kizárták a pályázók köréből.

Annak ellenére, hogy már jóval a diplomázás előtt eldöntötte, hogy matematikát szeretne tanulni, az örökség elfogyott, s így egy elismert magániskola oktatója lett 1859-1871-ig, s részmunkaidőben is oktatott, hogy el tudja tartani magát.

1862-ben felvételt nyert a Koppenhágai Egyetemre, ahol megkezdte matematikai tanulmányait. Ugyanebben az évben feleségül vette Kristine Bertelsen-t, akivel két fiuk és egy lányuk született. Annak ellenére, hogy ekkor ő maga is diák volt, napi 6-7 órát tanított hetente akár 6 alkalommal, hogy eltartsa magát és családját, illetve finanszírozza egyetemi tanulmányait. 1866-ban Master of Mathematics diplomával végzett, de az egyetemen maradt, hogy megszerezze a doktori címet. Arany medált kapott a „lebegő testek egyensúlya” témában írt tanulmányáért 1867-ben. Annak ellenére, hogy a munkáját kitűnőre értékelték, abban hibázott, hogy tudtán kívül a téma elemeit már 1814-ben kidolgozta Pierre Dupin.

1871-ben nyerte el a doktori címet a On equations which can be solved by square roots, with application to the solution of problems by ruler and compass című munkájáért.

Kutatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatásai igen széles területet öleltek fel; foglalkozott többek között algebrával, számelmélettel, analízissel, differenciálegyenletekkel és mechanikával. 1877-ben publikálta az Algebrai Egyenletek című munkáját, amiben megpróbált a lehető legtöbb témában írni a Galois-elmélet felhasználása nélkül. Ezen kívül kiadott egy könyvsorozatot is, amelyben a műszaki egyetemen tartott előadássorozatait dolgozza fel: síkgeometria, statika, kinematika és dinamika témakörökben (1877-87 között). Ezeken felül írt még matematikai fizika, matematikai közgazdaságtan témakörökben, illetve kiadott egy brosúrát kriptográfia témakörben. Közgazdaságtan témájú munkái akkor kezdődtek, amikor 1871-ben egy brosúrát adott ki, amelyben a javak elosztásáról írt. Ezután még számos ilyen témájú tanulmánya jelent meg, majd némileg hirtelen kriptográfiára váltott.

Gráfelmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindezek ellenére a legfontosabbnak tartott munkáit a gráfelmélet terén alkotta, a reguláris gráfokkal kapcsolatos innovatív elméleteivel. 1891-ben írt első ilyen témájú munkájától eredeztetik ezen tudomány születését. A tanulmány a Reguláris Gráfok Elmélete címet kapta. Azonban a róla elnevezett gráf ebben a munkában még nem jelenik meg, csak valamivel később, 1898-ban kiadott cikkben fordul elő.

Utolsó évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karrierjének utolsó éveiben 1888-1909-ig Petersen főleg a függvényelmélet, a latin négyzetek és a számelmélet témaköreiben mozgott. Érdekesség még, hogy Petersen az egyik alapítója a Danish Mathematical Society-nek, melyet 1873-ban hoztak létre, s a társaság aktív tagja is maradt a végsőkig. 1887-ben a Commission of Education for the Learned Schools tagjává választották, amely egy vizsgálóbizottság volt az oktatási minisztérium alá rendelve. 1910. augusztus 5-én Koppenhágában halt meg.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John J. O'Connor és Edmund F. Robertson Pettersen életrajza [1] a MacTutor History of Mathematics archívumban. (angol)