Julia Felix
| Julia Felix | |
 | |
| Freskó Julia Felix házában | |
 | |
| Település | Pompei |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Elhelyezkedése | |
 Julia Felix
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 40° 45′ 07″, k. h. 14° 29′ 36″Koordináták: é. sz. 40° 45′ 07″, k. h. 14° 29′ 36″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julia Felix témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Julia Felix épületkomplexum Pompejiben.
Az 1755 óta tartó ásatások eredményei alapján a Vezúv i. sz. 79-es kitörését megelőző 62-es nagy földrengés után a jó üzleti érzékkel megáldott Julia patrícius villájában lakásokat alakíttatott ki, ahova vélhetően a földrengésben lakhatásukat vesztett középosztálybeliek költöztek be.
Az épületben később üzleteket és műhelyeket is kialakíttatott, majd nyitott egy tavernát és kibővíttette egy luxus fürdőkomplexummal, továbbá egy kerttel elválasztott magánrezidenciával.
Háttér[szerkesztés]
Egy népszerű elmélet szerint Julia Felix felszabadított rabszolga volt. Erősíti az elméletet, hogy a Felix gyakori rabszolganév volt.[2] Ennek ellentmond egy felírat, amely szerint "Spurius lánya" volt. Egyes történészek úgy vélik, hogy Rómában születhetett egy felszabadított volt császári rabszolga lányaként.[3][4] Vélhetően jómódú, korosodó férje (aki a Julii birodalmi dinasztia leszármazottja lehetett)[5] szabadította fel és vette feleségül, majd annak halála után az utódok és rokonok híján megörökölt vagyonnal sáfárkodott olyan ügyesen, hogy Pompeji egyik leggazdagabb és legmagasabb státuszú ingatlantulajdonosává válhatott.[6] Meg kell jegyezni, hogy ezidőtájt a nők nem birtokolhattak önállóan ingatlant, de egyes magas státuszú nők kaphattak felmentést ez alól.[7]
Villája már az i. sz. 62-es nagy földrengés előtt is hatalmas, gazdagon bútorozott és díszített volt, majd a földrengés után, társadalmi kapcsolatait kihasználva, a pénzesebb ügyfélkör igényeinek kielégítésében látott üzleti lehetőséget. Előbb a hajléktalanná vált családoknak kínált minőségi lakhatást, majd a lakbérbevételből tovább építkezett, elfoglalva az egész háztömböt.
Végül megépült a fürdőház is, ahol a gazdag, idős patríciusok a pórnép fürkésző és gúnyos tekintetétől elzárva hódolhattak a fürdőzés élvezeteinek.
Julia szerencsétlenségére az i. sz. 72-re elkészült komplexum bevételeit mindössze hét évig élvezhette, mielőtt a Vezúv piroklasztikus árjának martalékává vált volna.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2017. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 7.)
- ↑ Brill’s New Pauly: Az ókori világ enciklopédiája 5. kötet, Brill Academic Publishers, 2004 (eredeti cím: Encyclopedia of the Ancient World.)
- ↑ PARSLOW, CHRISTOPHER. “The Sacrarium of Isis in the Praedia of Julia Felix in Pompeii in Its Archaeological and Historical Contexts.” Studies in the History of Art, vol. 79, 2013, pp. 47–72., www.jstor.org/stable/42622743. Accessed 19 June 2021.
- ↑ kherlihy22: The House of Julia Felix (angol nyelven). Women in Antiquity, 2020. november 12. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
- ↑ Susan Silberberg-Peirce: A helyreállított labirintus: Nőkről készült képek a római festészetben, Woman's Art Journal. 14 (2): 28–36 [p. 29]. 1993. (eredeti cím: The Muse Restored: Images of Women in Roman Painting) doi:10.2307/1358447.
- ↑ Robin Fowler: Pompei független asszonyai (2006.05.01.) Author's Den - 19627 AuthorID: 30711 (eredeti cím: Independent Women of Pompeii)
- ↑ Liisa Savunen: Women in the urban texture of Pompeii. 1997. ISBN 952-90-8531-1 Hozzáférés: 2021. június 19.
