Jules Jamin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Jamin
SzületettJules-Célestin Jamin
1818. május 30.[1][2][3]
Termes[4]
Elhunyt1886. február 12. (67 évesen)[1][2][4][3]
Párizs[4]
Állampolgárságafrancia
Gyermekei
  • Paul Jamin
  • Lucie Jamin
Foglalkozása
Tisztsége
  • dékán (Science Faculty of Paris)
  • elnök (1882. január 1. – 1882. december 31., Francia Természettudományi Akadémia)
IskoláiÉcole normale supérieure
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Jamin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jules Célestin Jamin (Termes, Ardennes, 1818. május 30.Párizs, 1886. február 12.) francia fizikus.

Élete[szerkesztés]

Előbb Reimsben tanult, majd 1838-tól az École normale supérieure-re járt. A fizika tanára volt a Collège Louis le Grand-on Párizsban, később az École polytechnique-on oktatott. 1868-ban az akadémia tagja, 1884-ben pedig titkára lett. Különösen az optikával, hővel és mágnességgel foglalkozott. Kísérleteivel kimutatta, hogy a mágneses erő székhelye a mágneses acél felszínén keresendő; ezért vékony mágnesezett acélpléh-lemezekből állított egybe igen erős mágneseket. Nevezetesebb munkái: Cours de physique de l'école polytechnique (Párizs, 1883—89, 4 kötet) és Petit traité de physique (1870). Ez utóbbit magyarul átdolgozta Kont Gyula a következő címen: A kisérleti természettan tankönyve (2. kiad. Budapest, 1876—78).

Családja[szerkesztés]

Becquerel apósa volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Neve megtalálható az Eiffel-tornyon megörökített nevek listáján.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]