Judith Durham

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Judith Durham
Judith Durham a Gift Of Song lemezalbum borítóján (1970. október)
Judith Durham a Gift Of Song lemezalbum borítóján (1970. október)
Életrajzi adatok
Születési név Judith Mavis Cock
Becenév Judy Durham
Született 1943. július 3. (75 éves)[1]
Essendon[2]
Származás Ausztrália
Szülei William A. Cock
Hazel Durham
Iskolái University of Melbourne
Pályafutás
Műfajok pop folk, folk-rock, dzsessz
Aktív évek 1962–2015
Híres dal The Carnival Is Over, Georgy Girl, Morningtown Ride, Morning has broken
Együttes The Seekers
Kapcsolódó előadó(k) Jazz Preachers
Hangszer vokál, zongora
Hang szoprán
Díjak
  • Medal of the Order of Australia (1995. január 26.)
  • Officer of the Order of Australia (2014. június 9.)
  • Centenary Medal (2001. január 1.)
Tevékenység
  • énekes
  • dzsesszzenész
  • zongoraművész
  • énekes-dalszerző
Judith Durham weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Judith Durham témájú médiaállományokat.

Judith Durham, született Judith Mavis Cock (Essendon, Melbourne, Victoria állam, Ausztrália, 1943. július 3.) ausztráliai zenész, énekesnő, zeneszerző, dalszerző, 1963-tól a Seekers együttes alapító tagja és vezető énekese, 1968-tól szólóénekes, pop-folk és dzsessz műfajban. Ausztrália első popénekese, aki a nemzetközi zenei világban is átütő sikert aratott. 2015-ben Victoria államban az év emberévé választották.

Élete[szerkesztés]

Származása, pályakezdése[szerkesztés]

Judith Mavis Cock 1943-ban született Melbourne elővárosában, Essendonban. Apja William Alexander Cock, a Brit Királyi Légierő navigátora, édesanyja Hazel Durham volt. Kisgyermekkorát a tasmaniai Hobartban töltötte, itt járt iskolába 1956-ig, amikor szüleivel visszaköltözött Melbourne-be.[3] Beiratták a Melbourne-i Királyi Műszaki Egyetemre (RMIT).[4]

Később a Melbourne-i Egyetem konzervatóriumában kiváló eredménnyel elvégezte a klasszikus zongoraszakot, és megszerezte a magas szintű „Associate in Music, Australia” (AMusA) diplomát. Éneklést is tanult. Dzsessz-énekesnőnek készült, klasszikus, blues, gospel és dzsessz számokat kezdett énekelni, saját zongorakíséretével. 1961-ben, 18 évesen a Melbourne-i Egyetem dzsessz zenekarának vezetője megengedte, hogy a malverni Memphis Jazz Clubban az zenekarral együtt énekeljen. 1963-ban felvette anyjának leánykori nevét, és a Frank Traynor vezette Jazz Preachers együttesben lépett fel, ugyanebben a klubban. Ebben az évben kiadták első közös lemezüket „Judy Durham with Frank Traynor’s Jazz Preachers” címmel.[5]

A Seekers énekesnője[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: The Seekers
Judith Durham és a Seekers, 1965

1963-ban egy reklámügynökségnél dolgozott, mint titkárnő, itt találkozott Athol Guy könyvelővel, a Seekers folkegyüttes nagybőgősével. A másik két tag Bruce Woodley gitáros-mandolinos-bendzsós és Keith Potger gitáros-bendzsós volt, mindhárman vokált is énekeltek. Judy Durham énekesnőként csatlakozott a csapathoz. Egy melbourne-i zenés kávéházban léptek fel esténként. Potger az ABC Rádió munkatársa volt, ő vitte be első mintafelvételüket a W&G Records lemezkiadóhoz. Judy Durham énekhangja impresszionálta a kiadót, amely 1963 kiadta az Introducing the Seekers albumot, továbbá felvették további számait régi együttesével, a Jazz Preachers-szel is. („Muddy Water”, „Trombone Frankie”), melyeket későbbi nagylemezeken adtak ki.

1964 elején a Seekers Nagy-Britanniába utazott, útközben a hajó éttermében zenét adtak a vendégek szórakoztatására. A londoni Grade ügynökség, amelynek elküldték első lemezüket, olyan sok koncertfellépést szervezett nekik, hogy a tíz hétre tervezett turné út több, mint egy évig tartott. 1964 novemberében kiadták az „I’ll Never Find Another You” dalt, melyet Tom Springfield, Dusty Springfield bátyja írt nekik.[6] Ez a kislemez 1965-ben Nagy-Britanniában és Ausztráliában listavezetővé vált. 1966-ban a Tom Springfield és Jim Dale műve, a „Georgy Girl” (az azonos című játékfilm betétdala) az Egyesült Államokban vált listavezetővé.[7] 1964-ben nagy sikert arattak a Morningtown Ride című gyermekdallal, Malvina Reynolds 1957-es dalának feldolgozásával.[8]

1967-ben egy melbourne-i Seekers-koncerten 200 000 fizető néző vett részt (a város korabeli lakosságának 10%-a), minden addigi rekordot megdöntve. „The Seekers Down Under” című televíziós koncertműsoruk is kiemelkedő nézettséget ért el. 1968 elején az együttest „az 1967-es év ausztráliai embereivé” választották.[9] 1967-ben Judith Durham kiadta következő szóló kislemezét, az „The Olive Tree” című dalt, melyet Tom Springfield és Diane Lampert írt számára.

1968 nyarán Judith Durham kivált a Seekersből.[10] 1968. július 7-én Londonban tartott búcsúkoncerten[11] Judith Durham előző évi szóló sikerét, a „The Olive Tree”-t adta elő.[12] 1968 után a Seekers tagjai más énekesekkel próbáltak tovább dolgozni, de kevés sikerrel.

Judith Durham portréja, Allan Warren fotója, 1970.

Szólóénekesnői pályája[szerkesztés]

1968 augusztusában hazatért Ausztráliába, szeptemberben leadták első televíziós zenei műsorát. Szólóénekesnőként több nagylemezt is kiadott (For Christmas With Love, Gift of Song, Climb Ev’ry Mountain). 1970-ben Londonban egész estés showműsorban szerepelt (Meet Judith Durham), vendégei a korabeli brit beatzene kiválóságai voltak.[13] Ennek végén Carrie Jacobs-Bond amerikai dalszerző „When You Come to the End of a Perfect Day” c. dalát adta elő.[14] Az 1970-es években több stílussal is megpróbálkozott, visszatért a hagyományos dzsesszhez, két nagylemezt adott ki (Judith Durham and The Hottest Band in Town) 1. és 2. lemezét, majd 1978-ban a The Hot Jazz Duó-t.

1969. november 21-én feleségül ment zeneigazgatójához, Ron Edgeworth zongoristához (1938–1994), aki korábban a The John Barry Seven együttes tagja volt.[15] A házaspár az 1980-as évek közepéig Nagy-Britanniában és Svájcban élt, aztán Queenslandbe költöztek, ahol Judith a dalszerzésre összpontosított. Férjével közösen dolgozott és lépett fel.

1990-ben férjével, Ron Edgeworth-szal és manedzserükkel, Mike Summers-szel együtt autóbalesetet szenvedett, súlyosan megsérült. Felépülését rajongók tömegei követték aggodalommal. 1993 januárjában, első fellépésének huszadik évfordulójára készülve bejelentették, hogy Judith Durham ismét a Seekers-szel együtt tér vissza a koncertterembe.[16] A tervezett nagy „comeback” azonban elmaradt, de egy koncertre összeállt a régi csapat. Ron Edgeworth-nál amiotrófiás laterálszklerózist (ALS) diagnosztizáltak, és 1994. december 10-én, 56 évesen elhunyt, Judith mindvégig vele maradt.[3]

Férjének halála után Judith visszatért a Seekers-hez, és több alkalommal ismét velük együtt lépett fel. 25 év mélyrepülés után ismét felhozta a Seekers-t, együtt új sikereket aratttak. A 2000-es sydney-i olimpiai játékok záróünnepségét Judith Durham és a Seekers közös előadása zárta volna a közismert The Carnival Is Over dallal, de Judith újabb, kisebb balesete miatt ezt le kellett mondani.

2001-ben ausztráliai turnét, 2003-ban nagy-britanniai koncertkörutat tett. Tiszta csengésű énekhangja semmit sem vesztett színéből. 60. születésnapja alkalmából a londoni Royal Festival Hall-ban tartott koncert és gálaest műsorát 2004-ben DVD-n is kiadták (Live in London).

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

2006-ban Melbourne díszpolgárává avatták, a díszünnepségen a Seldom Melbourne Leaves My Mind c. dalt énekelte. Az itt felvett CD-albumot jótékony célú értékesítésre bocsátották. Bevételéből a Motor Neurone Disease Association of Australia alapítványt támogatták (Judith férje ebben a betegségben hunyt el). Az énekesnő rendszeresen támogatja a melbourne-i polgármesteri hivatal jótékonysági alapját is.

2006-tól Judith Durham is beállt azok sorába, akik az ausztrál nemzeti himnusz avultnak tekintett szövegét korszerűsíteni akarták. 1977-ben népszavazással az addigi brit királyi himnusz, a „God Save the Queen” helyett új nemzeti himnuszt fogadtak el, Peter Dodds McCormick 1879-es szerzeményét, az „Advance Australia Fair”-t, a brit birodalmi szellemiséget tükröző szöveggel. 1984 óta ez a hivatalos nemzeti himnusz. A szöveg minőségét sok bírálat érte. Más értelmiségiekhez hasonlóan Judith Durham is a himnusz szövegének változtatására hívott fel. 2009-ben az ausztrál őslakosok (aboriginek) nemzetalkotó szerepét elismerő alternatív szöveget írt és adott közre.[17]

Az általa írt új himnuszt 2009 májusában adták elő a melbourne-i Federation Hall-ban.[18][19]

A lemezfelvételt az aborigin születésű Kutcha Edwards énekessel, és két gyermekkórussal készítette.[20] Az előadás nagy sajtóvisszhangot keltett, de a hivatalos szöveget nem változtatták meg. A himnuszt Judith Durham szövegével jóformán csak az évente megrendezett Nemzeti Megbékülési Hét (National Reconciliation Week) rendezvényein adják elő.[21]

2011-ben exkluzív szerződést írt alá a Decca Records lemezkiadóval.[22] 2012-ben közös koncerttel és televíziós showműsorral ünnepelték a Seekers megalakulásának 50-ik évfordulóját.[23]

2013 májusában, 70 éves korában agyvérzést szenvedett, emiatt leromlott betű- és hangjegyolvasó és -író képessége. Rehabilitációja során nagy erőfeszítéseket tett ennek részleges helyreállítására.[24] Éneklési képessége és tehetsége azonban nem károsodott.[25]

2015-ben Victoria államban az év emberévé (Victorian of the Year) választották.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. ↑ Freebase-adatdump
  3. ↑ a b Graham Simpson. Colours of my life: The Judith Durham story. Melbourne, London: Random House Australia (1994, 1998, 2000) / Virgin Books (2004). ISBN 978-1852270599, ISBN 1-85227-038-1 
  4. ↑ szerk.: Suzannah Pearce: Durham Judith Mavis. Melbourne, Victoria: Crown Content Ltd (2006. december 17.) 
  5. ↑ Judith Durham hivatalos honlapja.
  6. ↑ The Seekers I'll Never Find Another You (1967), videoklip (YouTube.com)
  7. ↑ The Seekers - Georgy Girl (1967 - Stereo) videoklip (YouTube.com)
  8. ↑ The Seekers - Morningtown Ride (Stereo, 1966) videoklip (YouTube.com)
  9. ↑ About Judith Durham. Judith Durham. [2016. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  10. ↑ The Judith Durham Story. Judith Durham. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  11. ↑ The Seekers & Judith Durham – Farewell 1968 (Entire Show) (YouTube.com)
  12. ↑ Judith Durham - The Olive Tree (1968) MP3 & Video Download. clip.dj. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  13. ↑ Meet Judith Durham (1970) Musical, 1970-08-28 az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  14. ↑ „When you come to the end of a perfect day”, Meet Judith Durham (tv-show) (Hozzáférés ideje: 2017. január 29.) 
  15. ↑ Ronald Edgeworth. Biography. imdb.com. (Hozzáférés: 2017. január 27.)
  16. ↑ The Judith Durham Story. judithdurham.org.uk. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  17. ↑ Judith Durham az új himnuszról, ABC-TV interjú 2009-05-21 (videoclip) és ennek nyomtatott cikk-változata: Natasha Johnson: Judith Durham pens new Australian anthem lyrics. ABC.net, 2009. május 21. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  18. ↑ Advance Australian Fair new lyrics. Shoalhaven, 2009. május 31. (Hozzáférés: 2017. november 4.)
  19. ↑ Judith Durham’s national anthem. ABC.net, 2009. május 15. (Hozzáférés: 2017. január 27.)
  20. ↑ Az Advance Australia Fair előadása 2012-ben (Judith Durham, Kutcha Edwards, Aboriginal Children’s Choir, Australian Children’s Choir)
  21. ↑ Senator reignites debate over national anthem. ABC News Online 2001-06-21.. [2013. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  22. ↑ Judith signed to exclusive international deal. Judith Durham, 2011. október 11. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  23. ↑ The Seekers - „60 Minutes” appearance, 2012. november 25. The Seekers announce their Golden Jubilee Tour, videoklip (YouTube)
  24. ↑ Judith Durham celebrates 70th Birthday at the Epworth Hospital (70. születésnapja, 2013. július 3, a richmondi Epsworth kórházban), videoklip (YouTub.com)
  25. ↑ Seekers singer Judith Durham learns to read and write after brain hemorrhage. ABC News, 2013. július 3. (Hozzáférés: 2017. január 15.)

Források[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Judith_Durham&oldid=20357397”