Joseph Othmar von Rauscher

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Othmar von Rauscher
Joseph Othmar von RauscherFriedrich von Amerling festménye
Joseph Othmar von Rauscher
Friedrich von Amerling festménye
Született 1797. október 6.[1][2][3]
Bécs
Elhunyt 1875. november 24. (78 évesen)[1][2][3]
Bécs
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
Sírhely Szent István-székesegyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Othmar von Rauscher témájú médiaállományokat.

Joseph Othmar von Rauscher (Bécs, 1797. október 6. – Bécs, 1875. november 24.) osztrák lovag, bíbornok és bécsi hercegérsek.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányainak befejeztével 1823-ban pappá szentelték. Két évi káplánkodás után 1825-ben a salzburgi líceumban az egyházjog és történelem tanára, 1832-ben a bécsi keleti akadémia igazgatója és címzetes apát, egyúttal Ferenc József magyar királynak bölcsészettanára. 1848-ban seckaui püspök, 1853-ban bécsi hercegérsek. 1855. december 1-jén, miután a pápai szent székkel kötött konkordátumnak létrehozásában (1855. augusztus 18.) nagy része volt, bíbornok lett. 1860-ban reichschrathi képviselő, később az urak házának tagja. 1870-ben a vatikáni zsinaton a csalhatatlansági dogma ellen küldött, de azt megyéjében kihirdette. Előmozdította az egyházi művészetet templomok építésével és megújításával. Pásztori körlevelei és szent beszédei, amelyekben a kor legfontosabb kérdéseit tárgyalja, magasabb irodalmi értékűek. Önálló - befejezetlen - műve: Geschichte der christlichen Kirche (Salzburg, 1829, 2 kötet).

Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét ő adta össze.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)