Joseph Lamasch
| Joseph Lamasch | |
| Született | 1753. március 8. Brassó |
| Elhunyt | 1835. október 30. (82 évesen) Brassó |
| Foglalkozása | katolikus pap |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Joseph Lamasch (Brassó, 1753. március 8. – Brassó, 1835. október 30.), Trauschnál Joseph Lamásch,[1] Szinnyeinél Lamás József[2] római katolikus plébános és esperes, a katolikus iskolák főigazgatója.
Élete[szerkesztés]
Édesapja Karl Joseph Lamasch (?–1788)[1] katolikus alsó-ausztriai kőművespallér volt, akit 1761-ben a brassói tűzvészben leégett Fekete templom boltozatának újjáépítésével bíztak meg. A munkálatok befejezése után is Brassóban maradt az ottani kőműves céh tagjaként; ő volt a Brassó-belvárosi római katolikus templom építésze is.[3][4]
Joseph Lamasch a grammatikai osztályokat szülővárosában, a humaniorákat és bölcseletet a kolozsvári konviktusban, a teológiát Nagyszombaton és Budán végezte. 1774. október 29-én felvették növendékpapnak az erdélyi püspökmegyébe. Pappá szenteltetése után segédlelkész volt Brassóban, 1782-től plébános Tekén, 1788-ban Nagyágra ment lelkésznek és alesperesnek, majd gyulafehérvári plébános és főesperes, a katolikus iskolák főigazgatója. 1805. január 20-án brassói plébános, 1831. január 17-én apát, május 11-én címzetes kanonok lett.[1][2][5]
Brassóban kutatásokat végzett a középkori Szent Katalin-kápolnával kapcsolatban, és ő építtette újjá a brassói katolikus temető kápolnáját, amely szintén Szent Katalin titulusát kapta. 1825-ben 3500 forintos alapítványt tett két nemes ifjú eltartására a kolozsvári konviktusban. Támogatta két új lakóépület felépítését a katolikus templom mellett, a mögöttük levő bástya (valószínűleg a Szíjgyártók bástyájáról van szó) figyelőtornyának csillagászati megfigyelésekre való berendezését, és egy katolikus szegénykórház létrehozását.[1]
Kézirati munkái[szerkesztés]
- Anagraphae sacrae Barciae cum eidem posterius canonice unitis archi-diaconatibus incl. sedium siculicalium Sepsi et Miklósvár ab anno partus virginei 1351. usque 1815. Cum Indice notabiliorum personarum et rerum, 4rét 409 lap;[2]
- Historia Antichristi seu narratio literalis novissimorum mundi ex Apocalypsi, 8r. 101. §.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Trausch
- ↑ a b c d Szinnyei
- ↑ Ziegler Bálint Ágnes. A brassói Fekete templom – reformáció és renováció. Brassó: Martin Opitz, 132–134. o. (2018). ISBN 9789739987272
- ↑ Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 370. o. (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Személyi hagyatékok. Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár. (Hozzáférés: 2020. december 16.)[halott link]
Források[szerkesztés]
- ↑ Szinnyei: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
- ↑ Trausch: Trausch, Joseph. Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen, 2. Brassó: Johann Gött & Sohn Heinrich, 321–322. o. (1870)