Josef Škvorecký
| Josef Škvorecký | |
 | |
| 2004-ben | |
| Élete | |
| Született | 1924. szeptember 27. Náchod, Csehszlovákia |
| Elhunyt | 2012. január 3. (87 évesen) Toronto, Kanada |
| Nemzetiség | cseh |
| Házastársa | Zdena Salivarová |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza, publicisztika |
| Kitüntetései |
|
 | |
| Josef Škvorecký aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Škvorecký témájú médiaállományokat. | |
Josef Škvorecký (Náchod, 1924. szeptember 27. – Toronto, 2012. január 3.) cseh író, publicista.
Élete[szerkesztés]
1943-ban érettségizett, majd két évig a Messerschmitt AG-ban volt kénytelen dolgozni. A háború után a Károly Egyetemre járt, előbb az orvosi, majd az irodalmi-művészeti karra, angol nyelvet és filozófiát tanult. Az amerikai szociálfilozófiából lett kanditátus 1951-ben. Utána két évig katonáskodott. Egy amatőrzenekarban szaxofonozott, tanított, műfordított, dolgozott egy könyvkiadó angol-amerikai szerkesztőségében.
Első művei szatirikus, groteszk szelleműek voltak, ideológiai skandalumot váltottak ki, és beleszaladtak a cenzúrába.
Fordította Faulkner és Hemingway nem egy művét. A Gyávák (1958) című regénye revelatív volt a cseh irodalomban. Nonkonformista módon ábrázolta a háború alatti német megszállás idejét és ellenállási mozgalmat, stilárisan pedig a cseh köznyelv és szleng elemei hatottak újdonságként. Következő regényeivel Pléhkatonák (1971), a Csoda (1972) és Az emberi lélek mérnöke (1977) ezek a könyvek tetralógiát alkotnak.
A Gyávák megjelenését hivatalos lejárató kampány és egzisztenciális megpróbáltatások követték. 1968-ban ösztöndíjasként kerül az Amerikai Egyesült Államokba, és többé nem tért haza. A torontói egyetemen oktatott és jó kapcsolatot épített ki az emigrációban élő csehszlovák értelmiségiekkel, például jó barátja volt Eugene K. Balon természettudományi író. 1971-ben Torontóban megalapította a Sixty-Eight Publishers könyvkiadót, ami főleg cseh és szlovák szamizdat irodalmat jelentetett meg.
Írt néhány forgatókönyvet is, melyek közül kettőt Jiří Menzel filmesített meg.
1989 után gyakran megfordult Csehszlovákiában.
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Egy detektívregény-olvasó ötletei; ford. Sinkó Ferenc; Európa, Bp., 1966 (Modern könyvtár)
- Gyávák. Regény; ford., utószó Zádor András; Tatran–Európa, Bratislava–Bp., 1967
- Borůvka felügyelő szomorúsága; ford. Sinkó Ferenc; Európa, Bp., 1968
- Csoda; ford., utószó V. Detre Zsuzsa; Európa, Bp., 1993
- Pléhkatonák. Életképek néphadsereggel és tankokkal; ford. Varga György, Európa, Bp., 1997
- Boruvka felügyelő természetfölötti képességei; ford. Sinkó Ferenc; inː Áldozati báránycomb. 13 detektívtörténet; Kriterion, Bukarest, 1977
- Oroszlánkölyök; ford. Körtvélyessy Klára, Európa, Bp., 1999
- Az emberi lélek mérnöke, 1-2.; ford. V. Detre Zsuzsa, Kalligram, Pozsony, 1998
- Egy tenorszaxofonos történetei; ford. Körtvélyessy Klára, Európa, Bp., 2001
- Hétköznapi életek; ford. V. Detre Zsuzsa; Cartaphilus, Bp., 2010
További információk[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Шкворецкий, Йозеф című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
