Ugrás a tartalomhoz

Jorge Rafael Videla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jorge Rafael Videla
Argentína ország elnöke
Hivatali idő
1976. március 29. – 1981. március 29.
ElődIsabel Martínez de Perón
UtódRoberto Eduardo Viola(wd)
Katonai pályafutása
CsatáiOperation Sovereignty
Született1925. augusztus 2.[1][2][3][4][5]
Mercedes[6]
Elhunyt2013. május 17. (87 évesen)[1][2][3][4][5]
Marcos Paz[7]
Pártmilitary party
HázastársaAlicia Raquel Hartridge
Foglalkozás
  • politikus
  • katonatiszt
Iskolái
  • Nation Military College (1942–1944)
  • Western Hemisphere Institute for Security Cooperation
  • Army War Academy (1952–1954)
Halál okahirtelen szívmegállás
Valláskatolicizmus
Díjak
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1979)
  • Order of the Liberator General San Martín
  • Order of the Sun of Peru
  • Order of May
  • Grand Cross of the Cross of Military Merit with White Decoration (1979)
Jorge Rafael Videla aláírása
Jorge Rafael Videla aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jorge Rafael Videla témájú médiaállományokat.

Jorge Rafael Videla (Mercedes, 1925. augusztus 2.[1][2][3][4][5] –‎ Marcos Paz, 2013. május 17.[1][2][3][4][5]) argentin katonatiszt, 1976 és 1981 között az ország elnöke és diktátora, a nemzeti átszervezési folyamat során.

Kormánya felelős volt az emberi jogok megsértéséért.[8] Uralma, amely a Kondor hadművelet idejére esett, Latin-Amerikában a hidegháború ideje alatt a leghírhedtebb volt.

Piszkos háború (wd) néven ismerik az uralma alatti állami terrorizmust, amikor megfélemlítették és megölték a rendszerellenesnek nyilvánított embereket.

Élete

[szerkesztés]

A hadsereg egyik ezredesének fiaként 1944-ben diplomázott a Nemzeti Katonai Főiskolán, és az argentin hadseregbe osztották be. Folyamatosan emelkedett a ranglétrán.[8] 1975-ben Isabel Perón a katonai intézmény nyomására kinevezte főparancsnoknak.[8]

Elnöksége

[szerkesztés]

1976-ban az Isabel Perónt megbuktató államcsínnyel került hatalomra. Argentína elnöke lett egy háromfős (később ötfős) katonai junta élén, köztük Orlando Ramón Agosti tábornokkal és Eduardo Emilio Massera admirálissal.[8]

Elnökként a korrupciótól hemzsegő kormánnyal, a szárnyaló inflációtól sújtott, összeomló gazdasággal, valamint a baloldali gerillák, például az ERP és a jobboldali peronista csoportok fegyveres támadása alatt álló társadalommal nézett szembe.[8]

Felfüggesztette a Kongresszust, és a törvényhozási jogkört egy kilencfős katonai bizottságra ruházta; leállította a bíróságok, a politikai pártok és a szakszervezetek működését; és minden kulcsfontosságú kormányzati posztot katonai személyzettel töltött be.[8] A katonaság és jobboldali szövetségesei csak 1976 márciusának utolsó hetében több száz baloldali személyt tartóztattak le, és a következő néhány évben további ezrek tűntek el, nyilvánvalóan meggyilkolva.[8]

Gazdasági intézkedései mérsékelten sikeresek voltak, de a baloldal elleni folyamatos kampánya erős nemzetközi kritikát váltott ki, különösen azután, hogy a politikai letartóztatások és kivégzések körét kiterjesztette az újságírókra, oktatókra, diákokra és értelmiségiekre is.[8][9] A hivatalos becslések szerint a meggyilkoltak száma 9000 volt, de más források becslése szerint az elnöksége alatt 15-30 ezer embert öltek meg a katonai és a jobboldali halálosztagok, sokan mások pedig kínzást és bebörtönzést szenvedtek el.[8]

Videla 1981-ben nyugdíjba vonult, utódja Roberto Viola tábornok lett.[8]

Visszavonulása után

[szerkesztés]

Miután Argentína 1983 decemberében visszatért a polgári kormányzás alá, vádat emeltek a junta különböző, korábbi vezetői ellen, a katonaság által elkövetett emberi jogi visszaélések miatt.[8] Őt 1985-ben gyilkosságért ítélték el, életfogytiglani börtönbüntetésre, de 1990-ben kegyelmet kapott.[8]

Ügyét később újra elővették. 1998-ban házi őrizetbe helyezték.

2007-ben egy argentin bíróság hatályon kívül helyezte az 1990-ben neki adott kegyelmet.[8] 2008-ig házi őrizetben volt, amikor is börtönbe szállították.[10]

2010-ben indult egy újabb per, amelyben az idős Videla ellen további gyilkossági vádak merültek fel.[11][12] 2012 nyarán 50 év börtönbüntetésre ítélték.[13] 2013-ban a börtönben halt meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1 2 3 4 Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. 1 2 3 4 Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. 1 2 3 4 SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. 1 2 3 4 Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. 1 2 3 4 Brockhaus Enzyklopädie (német nyelven). Brockhaus. F.A. Brockhaus, 1796 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://www.cij.gov.ar/nota-6215-Difunden-fallo-que-condeno-a-prision-perpetua-en-Cordoba-a-Videla.html. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  7. ↑ https://www.bbc.com/mundo/noticias/2013/05/130517_videla_obituario_rg. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  8. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Jorge Rafael Videla | Argentine Dictator & Military Leader | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2025. március 5.)
  9. ↑ ECCHR: Argentine dictatorship 40 years on (angol nyelven). www.ecchr.eu. (Hozzáférés: 2025. március 5.)
  10. ↑ Rosario Gabino. „Argentina: Videla a la cárcel”, BBC News, 2008. október 10. (Hozzáférés: 2010. december 27.) 
  11. ↑ Life sentence for ex-Argentina leader on Al Jazeera English 23 December 2010 (video)
  12. ↑ Popper. „Former Argentine dictator Videla jailed for life”, Reuters, 2010. december 22. (Hozzáférés: 2010. december 23.) 
  13. ↑ El dictador Videla, condenado a 50 años de cárcel por el robo de niños. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jorge_Rafael_Videla&oldid=28220324”