Jordáni Szent Geraszimosz
| Jordáni Szent Geraszimosz | |
 | |
| Geraszimosz oroszlános csodája | |
| hitvalló, remete, apát | |
| Születése | |
| nem ismert Lükia | |
| Halála | |
| 475 Palesztina | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Ortodox kereszténység, Római katolikus egyház |
| Ünnepnapja | március 4. Ortodox kereszténység március 5. Római katolikus egyház |
| Védőszentje ennek | súlyos betegek, haldoklók |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jordáni Szent Geraszimosz témájú médiaállományokat. | |
Jordáni Szent Geraszimosz vagy Geraszim (ógörögül: Γεράσιμος ὁ ἐν ᾿Ιορδάνῃ, latinul: Gerasimus), (5. század eleje – 475. április 4.[1]) görög remete, apát.
Élete[szerkesztés]
Geraszimosz az 5. század elején született a kis-ázsiai Lükiában.[1] A Geraszim név jelentése ajándékozó, tiszteletreméltó (geraszmiosz). Fiatalon remeteéletre adta magát és 451-ben Palesztinába ment, ahol a Jordán partján telepedett le.[1] Kezdetben a monofizitizmus híve volt.[1] Később az a sejtése támadt, hogy htáha tévedésben él, ezért felkereste Nagy Szent Euthümioszt, aki felvilágosította a keresztény hit lényegéről.[1]
A legszigorúbb remete életre vállalkozott. Mivel sokan csatlakoztak hozzá, Jerikó városa közelében laurát, remetetelepet alapított 70 egymás mellett lévő remetelakással.[1]
Geraszimosz élete végén a pártoskodó világban az igaz hitnek, Jézus Krisztus istenségének és emberségének lett hitvallója. 475. március 4-én elszenderült az Úrban.[1] Keleten és Nyugaton egyaránt tisztelik.
Geraszim hitvalló a súlyos betegek és haldoklók pártfogója. Oroszlánnal szokták ábrázolni.
Remeteszabályzata[szerkesztés]
Szabályzatát egy Ciril nevezetű szerzetes rögzítette.[1] A remeték hetenként öt teljes napot, hétfőtől péntekig remetecellájukban töltöttek.[1] A cellában nem volt sem ágy, sem szék, sem asztal.[1] Az időt odabent imádsággal, elmélkedéssel és önmegtagadással töltötték, keveset aludtak, és egyáltalán nem beszéltek ezalatt egymással.[1] Táplálékuk kenyér, víz és datolya volt.[1] Az ötnapos magányt szombaton és vasárnap a központi épületben tartott közös istentisztelet, közös étkezés, lelkibeszélgetés és a Jordán parti séta váltotta föl.[1] Geraszimoszról azt is följegyezték, hogy a böjti időben az oltáriszentségen kívül nem vett magához ételt.[1] Illés próféta nyomdokain haladt, aki magához véve az angyaltól kapott kenyeret, annak erejében 40 nap és éjjel vándorolt a pusztaságban egész az Isten hegyéig.[1]
Csodái[szerkesztés]
Életrajzírói feljegyezték, hogy a Jordán menti megtelepedésétől egy oroszlán volt Geraszim hűséges társa, melynek tövistől elfertőződött lábát meggyógyította.[1] Geraszimosz ellátta eledellel az oroszlánt, de halála után, a megszelídült oroszlán mástól nem fogadott el ételt, és hangjával jelezte, hogy más próbálja etetni.[1] A remetefőnök ekkor kivezette a jámbor állatot Geraszim sírjához, ahol ő maga térdre-borulva sírni és imádkozni kezdett, az oroszlán megértette, miről van szó.[1] A hálás állat földre vetette magát, a göröngyökhöz verte fejét, s nem távozott jótevője sírhantjáról, míg csak ki nem múlt.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szentek élete az év minden napjára II., szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest, 1932
- Mátray János: Keresztneveink, Ecclesia kiadó 1960, 10.
