Jokozuna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aszasórjú a versenyzők bevonulásának szertartásán

A jokozuna (横綱, nyugaton yokozuna), azaz „nagy bajnok”, az ózumó legmagasabb rangja. Az ezt elért versenyzőket a szumó élő jelképeinek tekintik. Egy széles, fehér övet viselnek a derekuk körül, amelyen villám alakú csíkok vannak.[1] Az öv tömege akár a 20 kilogrammot is elérheti; a mérkőzések során nem, de a dohjó-iri szertartásán mindig viselik.

A szumó történetében eddig csak 69 rikisinek sikerült kiérdemelnie ezt a címet, amely egy életre szól, visszavonhatatlan. Éppen ezért a kinevezés feltételei nagyon szigorúak. Elvárás, hogy a jokozuna kinevezése után is mindig átlag feletti teljesítményt nyújtson (legalábbis versenyben legyen a tornagyőzelemért),és soha ne érjen el make-kosit, illetve időben lépjen vissza a tornától, ha ennek a veszélye fennáll. Ha több versenyen is gyenge eredményt ér el, vissza kell vonulnia, hogy ne hozzon szégyent magára.

Története[szerkesztés]

Az első jokozuna címet Akasi Siganoszuke kapta a 17. században, posztumusz. Állítólag ő erősített először simenava kötelet a derekára egy császári audiencián az uralkodó iránti tisztelete jeléül. Annyi biztos, hogy a róluk készített nyomatok tanúsága szerint az 1700-as évek végétől a jokozunák hordták az övet.

Maga a cím eleinte nem is számított külön besorolásnak, csak egy tiszteletbeli elnevezés volt, amelyet nem is feltétlenül a legjobb eredményt elérő, hanem időnként a legbefolyásosabb támogatóval bíró ózekiknek adták, akik a többiektől függetlenül, egymagukban végezhették el a bevonuló szertartást. Ezért az is előfordult, hogy a hivatalos rangsorban nem a legelőkelőbb pozíciót foglalták el. A banzukén először 1890-ben jelent meg, de csak 1909-től számít a legmagasabb rangnak. Azonban még ekkor is inkább csak amolyan „legfőbb ózeki”-nek minősült, a ranglistán önálló, valóban a legmagasabban jegyzett ranggá csak 1951-ben vált.[2]

Kinevezés[szerkesztés]

A többi rangtól eltérően nincs olyan előírás, amely szabályozná az egy időben aktív jokozunák számát. Mivel nem fokozhatják le őket, elvileg sok ilyen rangú versenyző is lehetne egyszerre, de ritkán vannak 2-3-nál többen, és az is többször előfordult, hogy egyetlen versenyző sem volt ebben a pozícióban.

Maga a kinevezés kritériuma nem egyértelműen meghatározott, inkább minimum elvárások vannak, bár ezek nagyon magas szintű egyenletes teljesítményt feltételeznek. Az az ozeki kaphatja meg a címet, amelyik az értékelést megelőző három basóból legalább két egymást követő júsó győztese volt, vagy hasonló eredményt ért el, azaz tornánként nem kevesebb mint 12 mérkőzést nyert és versenyben volt a tornagyőzelemért, például részt vett a rájátszásban. Ezen kívül figyelembe veszik az ózeki jellemét, általános magatartását, hagyománytiszteletét, a szumó különböző technikáiban való jártasságát, előadásának minőségét. Előfordulhat, hogy a szükséges tornagyőzelem megléte esetén sem nevezik ki, mert nem elégedettek a magatartásával vagy valami egyéb kivetnivalót találnak benne,[3] de időnként az is megtörténik, hogy pusztán két győztes torna alapján odaítélik a címet (ez főként akkor fordulhat elő, amikor épp nincs aktív jokozuna). Ha a bizottság nem jut egyértelmű döntésre, titkos szavazást tartanak. Amennyiben az ózeki nem kapja meg a szükséges támogatást, a következő baso után ismét értékelik a teljesítményét.

A figyelembe veendő eredményeket nem feltétlenül kell ózekiként elérnie, a lényeg, hogy az utolsó tornán ebben a rangban szerepeljen. Tehát elvileg egy alacsonyabbról induló, de gyorsan és nagyon eredményesen előrehaladó rikisi is kinevezhető, bár ez nagyon ritkán fordul elő.

A jokozuna szerepe[szerkesztés]

A jokozuna nem csak elméletben tekinthető a szumó jelképének. Egyik fontos feladata, hogy segítse az alacsonyabban rangsorolt versenyzők fejlődését, ezért rendszeresen látogatja a sajátján kívüli istállók edzéseit, összeméri erejét azokkal a versenyzőkkel is, akikkel a versenyeken nem mérkőzik meg, és tanácsaival segíti felkészülésüket.

Bár a jokozunák sem legyőzhetetlenek, az ellenük való győzelemnek nagyon komoly presztízsértéke és anyagi vonzata is van. Azok a maegasira rangú birkózók, akik a versenyek során ezt a bravúrt véghezviszik, tehát kinbosit érnek el, jelentős összegű állandó prémiumra tesznek szert, ezért az ilyen győzelmekről nyilvántartást vezetnek. Pályafutása során a legtöbb ilyet, szám szerint 16-ot, Akinosima érte el.[4]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az öv nagyon hasonló a sintó vallásban fontos szerepet betöltő simenavára, amelyik általában megszentelt területek határait jelöli. Japan guide.com
  2. www.arkanda.net
  3. Konisiki Jaszokicsi, az első nem japán születésű ózeki soha nem vált jokozunává, bár az eredményei feljogosították volna rá, valószínűleg származása miatt. Az első külföldi versenyző, akinek sikerült a cím megszerzése, Akebono Taró hawaii születésű rikisi lett 1993-ban.
  4. Szumo.hu és Nihon Sumo Kyokai Archiválva 2008. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben

Külső hivatkozások[szerkesztés]